A Szeretetláng fogalma tehát azt a benső átalakulást, „tüzes lelkületet”, megvilágosodást és többlet buzgóságot fedi, amelyet pl. Lukács 24-ben olvashatunk.
Ezt a gondolatot nagyon szépen megvilágítja Szent II. János Pál pápa a Mane nobiscum Domine kezdetű levelében: „Jelentőségteljes, hogy az emmauszi tanítványok, miután az Úr szavai megfelelően fölkészítették őket, az asztalnál, a 'kenyértörés' egyszerű gesztusában ismerték fel Őt. A jelek csak akkor 'beszélnek', ha az értelem megvilágosult és a szív lángol”. 
Ne feledjük, hogy az evangéliumi elbeszélés szerint a tanítványok az isteni Útitárssal fáradtan értek haza, ám Ő úgy tett, mintha tovább szándékozna menni. A tanítványok mivel későre járt, marasztalták.
Miután felismerték Jézust a kenyértörésben és Ő eltűnt, e két fáradt ember lelkesedéstől nekibuzdulva, halogatás nélkül visszagyalogolt (14 km-t!) Jeruzsálembe, hogy az Apostoloknak tanúságot tegyenek! − Nos −, ez a fáradhatatlan „lánglelkűség” hiányzik a hitében, lelkében elerőtlenedett emberiségből! Ez az a 'benső tűz', a szívek mélyén végbemenő csoda, mely Jézustól forrásozza hevületét, miként olvasható Lk 12,49-ben: Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra, mi mást akarok, minthogy lánggal égjen! ‒ Vagyis, az Üdvözítő által hozott tűz segít az Ő felismerésében és a követésére késztet!
De ekként értelmezhetjük-e az Efezusi levél sorait? „Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek milyen reményre hívott meg benneteket,” (1,18) „hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben.” (3,16-17)
Nagy Szent Leo pápa írja: „Az emberi természet méltósága úgy valósul meg, ha az emberben mintegy tükörben, az Isten jóságának formája ragyog fel. Az Isten szeret minket, saját képére újra formál és erőt ad ahhoz, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik, így megtalálva bennünk jóságának képmását. Vagyis, Isten lángra gyújtja szívünk mécsesét, hogy a szeretet tüzétől lángoljon és így szeressük Istent, és mindazt amit Isten szeret.” (Sermo 12,1)
A Szeretetláng tehát Isten egyik kegyelmi adománya, mely a gonosz lélek hatalmát megtöri, s így elősegíti a hívő lelki növekedését, és megerősíti az üdvösség felé vezető úton (különösen halála óráján), a halál 
után pedig megtisztulása folyamatát gyorsítja. Az, hogy a Szűzanya Szívében a Szentlélek által az Isten- és emberszeretet tüze ég, mely felénk tör, nem új tanítás, s nem is a Lelki Naplóban jelenik meg először. Ami valóban új a Naplóban, az a szeretet-kiáradás módjának és intenzitásának leírása, valamint az ehhez fűződő kérő imádság. (vö. IV/36). (Dr Kovács Z. Teológiai Szakvélemény 6.2; Szl. Lelki Napló 406-407)
Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.
