Akik a »semmi istenének« buzgó hívei
A meggyőződéses és nyakas ateisták − akik tudatosan elvetik az Istent −, valójában nem tudják magukban kimagyarázni istentagadásuk indokát, "hiszen ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta, művei alapján értelemmel fölismerhető. Éppen ezért nincs mentség számukra". (Róm 1,20)
Az ateista ideológia a természetfeletti valóság és a csodás jelenségek létezésének állandó tagadására kényszeríti hitvallóit. A világhírű olasz író, Vittorio Messori megállapítja, hogy mindezt ,,állandóan és mindenhol meg kell tenniük, máskülönben elveszítik saját hitüket: mert mint tudjuk, a vallás hiánya nem más, mint egyfajta saját vallás, mely ráadásul sokkal követelőzőbb. Milyen szabadsággal teheti fel magának a kérdést a Titokról az, aki életét és gondolatrendszerét arra a feltételezésre alapozza, hogy ,,semmi titokzatos nem létezik"? Mennyire lehet szabad a felderítetlen tények iránt az, aki úgy tesz – Renan szavaival –, mintha ,,az emberiség történetében mindennek csak emberi magyarázatának kellene lennie"?
A történelemben folyamatosan megjelennek olyan tények, amelyek megingatják az ateista ideológia alapjait. Ilyenek a különféle csodás jelek és események, amelyeken keresztül az Úristen rámutat a valóság természetfeletti dimenziójára. Hiába tépik szét az Újszövetséget, Krisztus Igéje örök! A csodák pedig Isten különleges "megnyilvánulásai" az ateista ideológia rabszolgái felé, azért, hogy végre határozottan utasítsák el ateista eszmerendszerüket és fogadják be az Ő szeretetének Titkát.
Az Evangéliumba vetett hit minden keresztény számára egyben hit a legnagyobb csodában: Jézus Születésének és Feltámadásának a csodájában, ill. azokban a csodákban, amelyeket Jézus nyilvános működése során vitt végbe és folyamatosan végbevisz a Szűzanya, az apostolok és a szentek közvetítésével. Jézus Urunk sokunknak mondta ezt: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek". (Jn 4, 48) és rámutatott a csodás jelek jelentésére, amelyeket véghezvitt, "vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem". (Mt 11,5-6)
A csodák és a természetfeletti jelek folyamatos kísérőjelenségei Isten működésének üdvösségünk történetében. Vannak csodák, amelyeket Krisztus lelki síkon visz végbe: pl. a bűnök bocsánata a Bűnbánat Szentségében; az Ő valóságos és személyes jelenléte az Eucharisztiában, miként az ember szívében feltámadó hit és szeretet, az ellenség szeretete és a megbocsátás. Ezek mindig az isteni kegyelem csodájának számítanak! Jézus Krisztus az ember testében is csodás gyógyításokat visz végbe. E rendkívüli jelek által szeretné megerősíteni vagy felkelteni a hitet az emberekben, hogy megnyissák szívüket az Ő mindenható, végtelenül alázatos szeretete és irgalma előtt.
Ismételjük el még egyszer, hogy a hit egyedüli alapja és forrása minden keresztény számára ezeknek a csodás tényeknek – Isten Születésének és Jézus Krisztus Feltámadásának – az elfogadása. Mindenki, aki ezeket a tényeket elutasítja és nem hisz bennük, megszűnik kereszténynek lenni. Azonban minden további csodás esemény csak arra szolgál, hogy élénkítse és elmélyítse a hitet Isten valódi jelenlétében és üdvözítő tevékenységében, aki Szűz Mária méhében valóságos emberré vált, hogy halála és feltámadása által megváltson bennünket. Szent Ambrus írta: "Mindazok, akik eldobják maguktól az élő Istent, a »semmi istene« előtt borulnak térdre" és arra biztatott, hogy Szolgáljátok Krisztust, mert Ő az egyetlen jó és irgalmas Úr, aki nem taszít rabszolgaságba, hanem igazi szabadságot ajánl fel.
