A rossz természetű fiú
Volt egyszer egy legény, aki igen könnyen dühbe gurult, káromkodott és szidalmazott másokat. Édesapja megunva fia rossz természetét, adott neki egy zacskó szöget meghagyva, hogy mindannyiszor, amikor türelmét veszti, vagy szitkozódik, üssön be egy szöget az udvar kerítésébe.
Bizony már az első napon 30 szöget kellett beütnie. Az elkövetkezendő hetek során azonban egyre inkább megtanult uralkodni magán és egyre kevesebb szög fogyott a zacskóból. Végülis rájött, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint szögeket verdesni a kerítésbe.
Telt-múlt az idő és elérkezett a nap, amikor egyetlen szög sem verődött a kerítés fájába. Ekkor apjának elmesélte, hogy már nem gyarapodott szögekkel a kerítés.
Az apja megdicsérte és arra kérte, hogy ne éktelenkedjék az a sok emlékeztető szög a kerítésen, ezért ezt követően, ha naponta sikeresen megőrizte a nyugalmát, akkor mindig húzzon ki egy-egy szöget a kerítésből.
Az idő telt és amikor a legény közölte apjával, hogy már egyetlen szög sem éktelenkedik, akkor az apa odahívta fiát a kerítéshez és így szólt:
"Édes fiam, te bármily becsületesen viselkedtél is, a szögek helye, megannyi lyukként ott maradt a kerítésen! És tudod – magyarázta az apa –, ez már aligha fog helyre jönni, jegyezd meg tehát fiam! Amikor káromkodsz, vagy megsértesz valakit, ennek nyomai megmaradnak a felebarátodban, a saját lelkedben és valamiképp a világ hangulatában is! És hidd el, hogy könnyebb az embernek a rossz szót visszafognia, mint az általa okozott sérüléseket jóvátennie!"