Égi anyánk könnyei rendkívül beszédesek. Ernesto Ruffini sziciliai bíboros, 1953. december 13-i rádióbeszédben hirdette ki a siracusai könnyezést elismerő iratát. Ebben indokként ismertette a laboratóriumi eredményeket, a szemtanúk tanúságát és a számtalan csodát, melyek mind bizonyítják a négy nap rendkívüliségének isteni eredetét. (A képen Ernesto Ruffini bíboros és Angelo Jannuso)
A bíboros Szirakuzát nem csak a "csodás könnyezés városának" nevezte, hanem kifejezte szándékát, hogy ennek az eseménynek az emlékére szentély épüljön a városban.
Ennek megépültével került a csodálatos dombormű a végleges helyére, a Santuario altemplomába 1968. szeptember 1-jén, amikor a helyi érsek fölajánlotta Siracusát Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. (Új Ember Kat. Hetilap 2003. 08. 17. LIX. Évf. 33-34)
XII. Piusz pápa 1954. október 17-i rádióbeszédében így szólt siracusai eseményekről: ,,Mély megrendüléssel fogadtam a Szicíliai érsekség tanúsító nyilatkozatát a Madonna könnyezéséről! Nem kétséges, hogy amellett, hogy Isten Anyja a mennyben örökké boldog, Ő azonban nem marad érzéketlen földön élő gyermekeinek szenvedései és a rájuk leselkedő veszélyek miatt. Ő valóban anyai szeretettel szeret és valóban anyai aggodalom gyötri a végső sorsunkat illetően.
Amikor fájdalmas anyai könnyeit hullatja értünk, ugyan azok a könnyek gördülnek le fájdalmas orcáján, melyeket hullatott a Szent Fia keresztjének a lábánál is. Vajon meg fogják-e érteni az emberek e könnyek titokzatos beszédét?
Ó Mária könnyei! A Golgotán a részvét könnyei voltak Jézusa iránt, most pedig a szomorúság könnyei a világ bűnei miatt. A Jézus Titokzatos Testén okozott újabb sebekért sír-e, vagy azokért a gyermekeiért sír, akikben a hibák és bűnök kioltották a kegyelmi életet, és akik súlyosan megsértik az isteni méltóságot?
Vagy a várakozás könnyei ezek azon gyermekeiért, akik késlekednek visszatérni Szent Fiához, pedig valamikor hívőként az Anyaszentegyházba tartoztak?
Rajtatok múlik, hogy példátokkal imáitokkal és tetteitekkel közreműködtök-e az eltévelyedettek Atya házába való visszatérésben...'' (vö. AAS 46 (1954) 658-661) – idézet vége!