A világ legnagyobb horderejű Mária-jelenésének története
A tilma és a csodás kép 1.
A tilma ma is megvan. „Az agave-rostokból szőtt anyag élettartama legfeljebb 10-20 év, és a legszegényebb népréteg viselete volt. 
Ez az egyszerű indián öltözet az, amelyen a 143 cm magas Madonna kép csodás módon létrejött, tudományosan mindmáig megmagyarázhatatlan módon és tulajdonságokkal! Közel 500 év alatt sem ment tönkre, nem porladt szét, amiként az efféle anyagoknak természetes úton történnie kellett volna. 
Egy, az 1789-ben ugyanilyen szövetre elkészült másolat nyolc év alatt kifakult, ezzel szemben az akkor még szabadon kihelyezett eredetin, nem okozott kárt 116 évnyi sós-nedves levegő, az emberi lehelet, a csókok és simogatások, az UV-sugárzás és a közelében meggyújtott sok százezer viaszgyertya kormos füstje. A tudósok nem tudnak természetes magyarázatot adni sem az agave-rostok tartósságára, sem pedig a gyönyörű színekben pompázó kép keletkezésére. A Kodak szakemberei a képet színhatása tekintetében, egyenesen fénykép jellegűnek tartják, mely azért is nagy elismerés, mert egy zsákvászon-szerű durva felületen képződött. A NASA kutatói, viszont nem kevesebbet voltak kénytelenek elismerni mint azt, hogy sem az agave-rostok felületén, sem az anyag belsejébe szívódva, semmiféle festék nyoma nem található! A tilmán lévő kép épp oly titokzatos és megfejthetetlen a tudomány számára, mint a Torinói Lepel.
Miként Krisztus halotti leple, úgy a guadalupei csodás tilma is minden korban újabb és újabb felismeréseket kínál, egyben felvetve az újabb és újabb megválaszolatlan kérdéseket.
1979 májusában a NASA szakemberei Jody Brant Smith professzor esztétika és filozófia (Pensacola Főiskola) és Philip Serna Callahan biofizikus (University of Florida), infravörös sugárpásztázással megállapították, hogy a színek színkép-spektruma egyetlen, eddig ismert (Mengyelejev-táblázati) elem színképével sem azonosíthatók. Úgy tűnik, hogy a színhatások nem festékanyag, hanem különböző spektrumú hangolások eredményei. A szemlélőnek az a benyomása a képről, hogy selymes és sejtelmes kisugárzása van, amely mintha önmagából eredne, minden külső fényhatást nélkülözve.
A NASA tudósai szerint is a tilmán látható színek nem állíthatók elő semmilyen, ma rendelkezésre álló eszközzel. A festés lényegében a szövet felett lebeg, anélkül, hogy ahhoz hozzáérne. (Vatikáni Rádió/Magyar Kurír)
Ezt látszik igazolni a kép nehéz (reprodukciós) fényképezhetősége is, mivel egészen csekély nézőszög-változás esetén is, a kép színe változik! Egyazon felület egyszer kék, más szögből zöld, rózsaszín vagy sárga, sötétlila vagy fekete stb. Ám, a Guadalupei Szent Szűz csodálatos képe nem csak a színeivel, nem csak az aranymetszés törvényszerűsége szerinti esztétikai tökéletességével ejti ámulatba a szemlélőt, hanem jelrendszerével is. A guadalupei kegykép egy "isteni festmény"!
A tilmán csodásan keletkezett kép a lehajtott fejű, imára kulcsolt kezű, dicsfénnyel övezett, félholdon álló Szüzet ábrázolja. A félhold alatt a Szűz alakját egy angyal tartja. Mária arcvonásai, bőrszíne nem azonosítható sem europoidként, sem indiánként, sem palesztinaiként. Se nem színes bőrű, se nem fehér. Az imára összetett kezei közül egyik világosabb a másik sötétebb, ami talán az indián és a fehér lakosság békés egységét jelképezi. A Guadalupei Boldogságos Szűz Mária különösen fontos jelkép a mexikói indiánok számára, hiszen a Szűzanya Mexikóváros közelében a Tepeyac-dombon, az azték mitológia földanyaistennője, Tonantzin lerombolt templomának helyén jelent meg Juan Diegónak. Az aranyködbe burkolózó nőalak arra szólította föl az indiánt, hogy menjen a püspökhöz, s közölje: „Azt akarom, hogy templomot emeljenek ezen helyen”. A helyen megépült a Miasszonyunk-székesegyház, ahol máig is őrzik Juan Diego csodás tilmáját. (folyt)
