Betegsége könyörtelenül haladt előre. Chiara kapcsolata ezalatt egyre erősödött lelke Jegyesével. Sosem panaszkodott, nem terhelt fájdalmaival másokat. Látogatói között voltak püspökök, papok, fiatalok sokasága. Mindig derűs volt és Jézus szeretetét sugározta annyira, hogy látogatói megerősödve távoztak el tőle. Barátai mindig arra készültek, hogy segítsenek neki, de hamar rájöttek, hogy ez fordítva történik. Úgy vonzotta őket, mint a mágnes. „Isten szeretetének csodálatos kalandjában volt részünk”, mondta az egyik fiatal. A torinói érsek-bíboros meglátva Chiara arcát, megkérdezte tőle: „Csodálatos fény van a szemedben, hogyan csinálod?” Chiara félénken válaszolta: „Próbálom szeretni Jézust!”
Egy epizód Chiara utolsó karácsonyát idézi fel. Talán sejtette is, hogy ez lesz az utolsó. Gondolatban átfutotta gyermekkorának boldog pillanatait, és úgy érezte, hogy ő tartozik mindenkinek! (Ld. a lenti, gyermekkori emlékképeket!) Ajándékot készített a családnak és a barátainak. Fontos volt neki, hogy együtt ünnepeljen azokkal, akiket szeret. De a vérlemezkék gyorsan csökkentek, a láza pedig felszökött. „A kezelőorvos telefonon feltett néhány célzott kérdést – meséli az édesanyja –, majd megkérdezte, mennyi időbe telik, míg beérünk a torinói kórházba. A mentő ott állt a ház előtt, de Chiara nem akart beszállni: 'Én nem fogom a karácsonyt a kórházban tölteni – mondta –, ha meg kell halnom, Jézusom, azt szeretném, hogy otthon haljak meg.’ A fülébe súgtam, hogy el kell indulni. Beleegyezett, de útközben egyetlen szót sem ejtett ki a száján, és rettenetesen szenvedett, testileg-lelkileg. A kórház kapujában az orvosok, akik nagyon-nagyon szerették, már készenlétben várták a vérátömlesztéssel. Megértettük, hogy az utazás alatt el is veszíthettük volna.”
Ugyanazon a napon egy asszony, ennek a torinói kórháznak az alkalmazottja, mély hitbeli válságba került: „hogyan létezhet Isten, ha a kórházban gyerekek halnak meg rákban?” Míg édesanyja lement a büfébe, a hölgy leült Chiara mellé. – Nem tudjuk, miről beszélgetnek. – De a beszélgetés végén, az asszony azt mondja, hogy ez volt élete legszebb karácsonya. „Mindannyiunk számára az volt” – erősítette meg édesapja is. (folyt.) (Források az első részben!)
27.
november
A 'FÉNY' MOSOLYA ‒ Boldog Chiara Luce Badano élete. XI. rész. A vigaszra szoruló, vígasztal
| Szólj hozzá!Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.