Kereszt, szenvedés és lélekmentés
A Mozgalomban felkérték, hogy foglalkozna-e egy lánycsoporttal, akik így óhatatlanul megismerték az általa képviselt ideált és követni is akarják. Ennek örült, mert másokkal foglalkozhatott saját gondjai helyett. Rendszeresen foglalkozott tehát velük és gondjaikkal, egyszerűen szerette őket. Különleges szeretete és szenvedélye megmutatkozott a nem hívők iránt.
Több fiú is járt utána, ő azonban megfontolt maradt. Járt egy rövid ideig valakivel, de érezte, hogy nem teljes a kapcsolatuk, ezért szakított vele. Nem egyezett bele félmegoldásokba.
Gyakran találkozott barátaival, mint minden fiatal, összejöttek a helyi kávézóban, vagy szombat esténként elmentek pizzázni. Édesanyja így emlékezik: „Egyik nap megkérdeztem tőle: 'Remélem, azért egy kicsit beszélsz a barátaidnak Jézusról, amikor együtt vagytok?' A kislányom rám nézett és határozottan azt mondta: 'Nem beszélek én nekik Róla. Mert nem beszélnem kell Jézusról, hanem adnom kell Őt nekik.'
'De hogy csinálod, Chiara?' – 'Hogyan? – Először is úgy, hogy meghallgatom őket. Aztán meg azzal, ahogy öltözködöm, de főleg úgy, hogy szeretem őket.'
1988 nyarának vége felé Chiara éppen teniszezett, amikor vállában erős fájdalmat érzett. Eleinte nem törődött vele, senkinek nem is szólt róla. Később azonban ezek a fájdalmak erősödtek, megismétlődtek annyira, hogy nem bírta a teniszütőt kezében tartani.
Orvoshoz kellett fordulni. Eleinte fájdalmas injekciókat adtak neki, s hogy nem múlt a fájdalom, komolyabb vizsgálatok következtek.
A hír sokkoló volt: áttétes csontrák. A legfájdalmasabb rákbetegség. Édesanyja elájult és Chiarának még nem mondták el a teljes igazságot. Édesapja így számolt be az akkori eseményről:
„….a kórházban, a fájdalmak és a láz ellenére sem tudott veszteg maradni. Gondjaiba vette a szomszéd szobában lévő depressziós lányt. Mindenhová elkísérte, hosszasan sétáltak a folyosókon, akkor is, amikor pihennie kellett volna. Amikor óvatosságra intettük, azt válaszolta: 'Majd lesz még időm aludni'."
Betegsége egyre súlyosbodott. Szerette volna egészen odaadni magát, hogy hiteles keresztény legyen. Ez olykor nehéz volt számára, gyötrődött. Arcán azonban mindig ott volt a gyönyörű mosoly. (folyt.) (Források az első részben!)