Semmiképp se ámítson el titeket senki és semmi!
Bár az elhatalmasodó bűn kilátásai félelmetesek ‒ ezt maga a Szentírás sem rejti véka alá ‒ de nem rémiszteni, nem elbizonytalanítani, hanem segíteni akar. Amikor a Szent Szűz is büntetésről szól, mindig feltételesen fogalmaz, az elhatalmasodó bűn veszélyeire figyelmeztet, de ezt drámaian teszi, sőt nemegyszer könnyeivel argumentál. Aggódó szeretettel figyelmeztet bennünket a bűn veszélyeire, kiutat jelöl meg számunkra; bűnbánatot, megtérést sürget. Sürgeti a sátán igájában szenvedő embert a megtérésre, hogy elkerüljük a bűn evilági és természetfölötti 
következményeit. Különösen feltűnő, hogy Fatimában a Szűzanya, Szent Faustina Kowalska esetében pedig maga az Isten úgy látta helyesnek, hogy nem a mennyországot, hanem a kárhozatot mutatta meg a látnokoknak. Ennek is üzenetjellege van.
A lépésről-lépésre való eltávolodás Istentől, az elmúlt 150 év valósága, amelyet fel kellene ismernünk, miként az elégtétel és a fokozott engesztelés szükségességét is. Erre figyelmeztet a Második Tesszaloniki levél 2 is: "...ne tántorodjatok el egyhamar józan felfogásotoktól, és ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna. Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna". (2,2-4)
Amellett, hogy nem tudjuk mikor fog mindez bekövetkezni, egyes jelek azonban már világosan kirajzolódtak! Don Gobbi Kék Könyvében a következőket írja: "Elfogadva a protestáns tanítást, azt mondják majd, hogy a szentmise nem áldozat, csupán a szent vacsora, vagyis annak az emléke, amit Jézus az utolsó vacsorán végbevitt. És így eltörlik majd a szentmise gyakorlatát. A szentmise mindennapos bemutatásának eltörlése jelenti a gyalázatos szentségtörést..." Ám ne képzeljük azt, hogy a Szentmise szentségi csorbítását látványosan viszik végbe. Nem! A Mise valóságos jelenlétének és áldozati dimenziójának a lebontását és tagadását igen óvatosan, de céltudatosan teszik úgy, hogy a hívek szinte észre sem veszik! Ebben nagy szerepet játszik az ún. "ökumenizmus" hangzatos hirdetése, mely persze egyoldalúságában csak ürügy, hogy lerombolják az emberekben a bensőséges Katolikus hitet.
A "gyalázatos szentségtörés" a téves ökumenizmus manővere. (lásd: Ratzinger, 2005. április 18.).
Hivatkozzunk még egyszer Szent II. János Pál Ecclesia de Eucharistia enciklikájára (10):
"Olykor meglehetősen csonkán értelmezik az Eucharisztia misztériumát. Megfosztván áldozati jellegétől, úgy tekintik, mintha nem volna egyéb, mint egy testvéri összejövetel, étkezéssel".
(folyt.)
