De valójában, hogyan is fejeződtek be az október 13-i rendkívüli történések? Nos, néhány tekintetben a népre jellemző módon! Az események 
végére ugyanis Lúciának alaposan lenyirbálták hosszú haját "emlékbe", és a kis Jácintát egy katonának kellett kimentenie a tömegből!
Amikor a rendkívüli jelenségek megszűntek, a tömeg lelkesedése leírhatatlan módon fokozódott. Mindenki a látnokokhoz törtetett, akikről most kiderült, hogy igazat mondtak. Mindenki látni, érinteni, kérdezni akarta őket...
Jácinta a félelemtől és az élmények hatására sírni kezdett. Egy derék katona a karjába vette és a szüleihez vitte. Ferenc vidám volt, bátran utat tört magának a tömegben. Lúcia a figyelem középpontjába került és azon vette észre magát, hogy valakinek a vállán ül, ám az illető nem látva hova lép, megbotlott és elesett, ám a kislányt máris más karok kapták fel.
Végre valahogy hazakerültek. „Jól emlékszem – írta Lúcia –, hogy aznap hosszú copfom nélkül értem haza, amiért Anyám haragos volt, látva hogy rövidebb a hajam, mint Ferencé, plusz a kendőm is eltűnt.”
Százak zaklatták őket a következő napokban, még éjfél után is. A kéréseknek és kérdéseknek nem akart vége szakadni. Ez így ment hetekig, hónapokig.
A számtalan és olykor nem is jószándékú látogató már terhére volt a gyermekeknek és a családnak. Visconde de Montelo újságíró csak igen nehezen jutott be Martóék házába, hogy még aznap este kikérdezze a gyermekeket. Ez a Feljegyzés hála Istennek, fennmaradt!
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr838889664
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.