A Katolikus Egyházhoz vezető út 2
Mielőtt azonban elindult volna a belső istenkeresés útján, nagy érdeklődéssel kezdte olvasni a legnagyobb konvertiták önéletrajzait. Elolvasta Malcolm Muggeridge, Newman bíboros, Graham Greene, C.S. Lewis, Walker Percy és mások önéletrajzait. Leginkább azonban saját professzora Karl Stern önéletírásával tudott azonosulni, aki „A tűzoszlop” című könyvében leírta megtérése megható történetét. Nathanson bevallotta, hogy ahányszor e könyvet olvassa, nehezére esik visszafojtania könnyeit. „Az egész földkerekséget bejártam, hogy megtaláljam azt, aki nélkül elkárhoznék, most viszont kétségbeesésemben belekapaszkodom ruhája szegélyébe, és nem engedem el. Gondolataim visszakanyarodnak egyetemista éveim hőséhez, Karl Stern-hez – aki éppen akkor ment át ezen a lelki változáson, amikor nekünk tanította az emberi elme megismerésének módját –, és eszembe jut, amit a testvérének írt: »Nincs semmilyen kétségem, hozzá futottunk vagy éppen el tőle, de Ő mindvégig a mindenség középpontjában állt.«”
Nathanson tudta, hogy rengetegen imádkoznak érte az életvédő
mozgalomból. Lelki változása szelíden és természetesen következett be és
általa lelki békét és nyugalmat talált. Rendszeresen, hetente találkozott John McCloskey atyával, aki lelki vezetője lett a hit rögös útján.
1994-ben nyilvánosan megvallotta, hogy katolikus hitre tért. 1996. december 6-án keresztelte meg a Szt. Patrik székesegyházban J. O'Connor bíboros. Maga dr. Nathanson mondta: „Krisztust magamhoz véve még jobban tudom értékelni, hogy a zsidó kultúrához, néphez, hagyományhoz tartozom. Így lesz ez mindig, és büszke is leszek rá.” Azóta rendszeresen jár szentmisére, gyónik, mély imaélete van, és tudósként könyveiben, filmjeiben és számos beszédében tanúsítja, hogy az emberi élet ugyanolyan szent, mint Isten – aki az élet adója –, és azért soha senki nem jogosult az emberi élet elpusztítására.
Bernard Nathanson professzor megtérése minden valószínűséggel a XX. század egyik legnagyobb megtérése, a nagy abortusz professzor és keményfejű ateista buzgó katolikussá vált, aki a meg nem született gyermekek érdekeit védi, ahol csak teheti.
Amikor Lengyelországba érkezett, 1996. október 19-én, a sajtótájékoztatóján ezekkel a szavakkal fordult a lengyel képviselőkhöz: „Könyörgöm hozzátok, ne tegyetek semmilyen megfontolatlan lépést az abortusz liberalizációja érdekében! A történelem ezt nem fogja megbocsátani nektek! Figyelmeztetlek benneteket, ne kövessétek el ugyanazokat a hibákat, amiket mi elkövettünk az Egyesült Államokban! Az abortusz melletti kiállás egyúttal igen az eutanáziára, az öregek meggyilkolására, fogyatékosok, halálos betegek meggyilkolására is. Sőt ez lesz az alapja a génkísérleteknek is, mert ez az első lépés azon a lejtőn, amely az emberi élet teljes leértékeléséhez, a halál völgyéhez vezet”.
(A forrást lásd az első résznél!)