Közben odagyűlt a falu népe a plébánossal együtt. Hozzá kell tennünk, hogy rendkívül hideg volt és az emberek ezt megelőzően soha nem voltak hajlandóak a szabadban tartózkodni egy percre sem, mert úgy érezték, hogy nyomban lefagy a lábuk!
A jelenést teljességében csak a Barbedette testvérek és a két lánygyermek látta. A falu népének egy része legfeljebb csak különös fényeket észlelt, de néhányuk az égen megjelenő feliratokat ki tudta betűzni!
A Szent Szűz mosolygott és fél hattól kilenc óráig mozdulatlanul állt.
Guerin (geren) atya a rózsafüzért kezdte imádkoztatni, amikor a Látomás hirtelen növekedni kezdett, és ruháján a csillagok megsokasodtak. Lábai alatt egy nagy fénylő szalag jelent meg.
Az atya elkezdte a Magnificat-ot. A szalagon aranybetűk tűntek fel, mintha egy láthatatlan kéz írta volna. A gyerekek olvasni kezdték, kibetűzve, hogy:
GYERMEKEIM, IMÁDKOZZATOK!
Ekkor az atya megkérte a jelenlévőket, hogy imádkozzák a Szent Szűz litániáját, hogy kinyilvánítsa akaratát! Amint elkezdték, e szavak jelentek meg:
A MENNYEI ATYA, HAMAROSAN MEGHALLGAT BENNETEKET!
Már a negyedik imát – az 'Inviolátát' zengte a nép –, amikor ahhoz a mondathoz értek, hogy „O Mater Alma, Christi Carissima”, néhány betű rajzolódott ki:
‒ FIAM ‒
Az ötödik közös ima a Salve Regina volt, mert ekkor már mindenki felismerte a jelenségben a Szűzanyát. Ekkor többen is ezt láthatták:
FIAM, MEGENYHÜL IRÁNTATOK! ‒ Ez a mondat alá volt húzva.
A plébános újabb – egy, a Pontmain-ban hagyományos – egyházi énekes imát kezdett el, a Reménység Anyját: „Óh, Reménység Anyja, óvd meg hazánkat! Imádkozzál, imádkozzál érettünk!”
Ekkor a Szűzanya ragyogóvá vált és mosolygott, majd kezét vállmagasságig emelve a szíve fölött látható kis piros keresztre mutatott, ami annyit jelentett, hogy Ő együtt szenved a kereszten függő Fiával, és Szószólónk szeretne lenni.
Épp az „Édes Jézus” ima következett, amikor a Parce Domini ‒ kitartásunk az Úrban ‒ résznél a Szent Szűz arca fájdalmassá vált. Megjelent egy vörös feszület, melyet mindkét kezével magához ölelt. Tetején egy tábla vált látható, amelyen vérrel volt ráírva: JÉZUS KRISZTUS
Eközben Mária mélységes fájdalma átterjedt a tömegre is. Egy csillag elvált az égboltról és meggyújtotta a Szűzanyát körülvevő négy gyertyát.
A Szent Szűz szemeivel a keresztre tekintett és amikor a plébános az „Ave Maria Stella”-t kezdte előénekelni, a kereszt eltűnt és Mária ugyanazt a testtartást vette fel, mint kezdetben. Vállainál két kis fehér kereszt vált láthatóvá.
Amikor az atya az esti imára szólította fel az embereket, a Szűzanya alakja lassan elfátyolosodott, majd eltűnt.
