A világ dolgai
Az általános megtérésben rejlik tehát a Nyugat fennmaradásának kérdése! Látható és tapasztalható, hogy csak két birodalom létezik – nem három vagy több –, és e kettő-nek elsősorban nem politikai különbözősége a lényeg, hanem a Kereszténységhez való viszonya! De mi a világ helyzete most? Az egyik leveteti az iskolákból a feszületet és ál-ökumenizmussal akar összemosni minden vallást, a másik, kötelezővé tette a hitoktatást az iskolákban és támaszkodik az Egyház segítségére. Az életszentségtől mindkettő messze áll, de az egyik legalább törekszik a megszentelődésre. Vagyis, jóval határo-zottabb elkülönülés van a Krisztus követés és a Sátánnak való behódolás között! Persze, minden ember előtt ott áll a könyörtelen alternatíva, hogy e két birodalom közül melyikbe akar tartozni, melyik szekerét tolja. Ez a választási alternatíva nem csak az egyének, hanem az egész emberiség előtt áll. És ez a kereszténységen belül is érvényes, a katolicizmus és a protestantizmus között: (mert) "ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek." (Jn 6,53)
A Nyugat bűne nem egyesek privát bűne, hanem az egész nyugati társadalom bűne, és ezért a Nyugat megme-nekülése nem a privát emberek megtérésétől függ, hanem népeik megtérésétől! Tehát, nem csak a német-, angol-, francia emberek stb., hanem Német-ország, Anglia, Francia-ország stb. megtérésének függvénye a naturalizmusból a természet-felettibe.
A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorják a pusztulás felé az egyént, a családot, a társadalmakat és a világot. Különösen a deviancia terjedésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti meg napról napra bűneivel, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására. A Jelenések könyvében három fejezet (vö. Jel 8-11) is utal erre. Ezek bár jelképes leírások, mégsem hagynak kétséget afelől, hogy a bűn mind súlyosabb büntetéséről van szó. Ennek kapcsán a Jelenések könyve így fogalmaz: ,,Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg'' (Jel 16,10).
Már Izaiás figyelmeztet az elhatalmasodott bűnre: ,,Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret'' (Iz 5,18) A Bölcsesség könyve is inti az embert: ,,Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük'' (Bölcs 12,26). Ez arra is utalás, hogy a büntetés egyben a bűnbánatra és a megtérésre is alkalmat nyújt (vö. Bölcs 12,10).
A bűn elhatalmasodása nem csupán szenvedést és ítéletet vált ki, de az emberi kéz munkáját is tönkreteszi. Még a ,,termékeny föld is szikes mezővé'' válik ,,lakóinak gonoszsága miatt'' (Zsolt 106,34). Az Isten iránt hálátlan ember reménye pedig ,,elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz'' (Bölcs 16,29). Egyedül az Úr félelme, az istenhit adhat emberhez méltó életet: ,,Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni'' (Zsolt 127,1-2). A Szentírás szerint még a természet is támogatja az istenfélő embert. ,,A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtőnek engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak'' (Bölcs 16,24).
(A forrásokat lásd az első posztban!)