(Március 1.) E napon történt az első csoda (amit három év múlva, 
Isten általi csodának nyilvánítottak).
Catherine Latapie (mindenórás) várandós asszony, aki már közel két éve, hogy egy fáról való leesése következtében két ujja teljesen megbénult.
Karjának akkori ficamát helyreállította az orvos, de jobb kezének két ujján nem tudott segíteni. Ennek folytán az asszony nem tudott fonni vagy kötni és nehezen tudta ellátni családanyai teendőit. Február 28-án éjjel különös belső indíttatástól vezérelve, reggel 3 órakor felébresztette két kisebb gyermekét és magával vonszolva őket, gyalog elindult a 7 km-re lévő Lourdesba. Kora reggelre oda is ért a barlanghoz, ahol letérdelt és végig imádkozta a jelenést.
Ezt követően nagy pocakjával felkúszott a barlangi forráshoz és egyszerűen csak belemártotta béna kézfejét abba a csordogáló vízbe. Az ujjai rögtön kiegyenesedtek és visszanyerték hajlékonyságukat. Újra hajlítani és mozgatni tudta, éppoly könnyedséggel mint valaha.
Hálaadó imádságát a méhébe hasító heves fájdalom szakította félbe. Így fohászkodott: „Szűzanyám, aki most gyógyítottál meg engem, segíts, hogy hazajussak!"
Ezt követően kézen fogva két gyermekét és nyomban hazaindult. Megérkezése után, minden segítség nélkül – és szinte fájdalommentesen – világra hozta harmadik gyermekét. Az értesített bába asszony, már csak a felsíró újszülött hangjára érkezett meg. A gyermek a Jean Baptiste nevet kapta, akit 1882-ben pappá szenteltek. Az esetre megalakuló orvosi bizottság és a püspök is elismerte a csoda isteni eredetét.
