Február 21-én vasárnap, Bernadett ismét korán indult a Massabielle-i barlanghoz, de mire odaért, már jó százan megelőzték. A szenzációra éhes kíváncsiskodók jelenléte igen zavarta. A tömeg azonban együtt imádkozott Bernadettel és osztozott az extázisba merülő látnok sugárzó örömében, noha semmit sem mondott nekik arról, amit látott és hallott.
Délután, a templomból kijövő Bernadettet Jacomet rendőrbiztos kihallgatásra vitte. Először csak az adatait kérdezte, majd rátért a lényegre:
– Tehát Bernadett, te a Szent Szüzet láttad?
– Én nem mondom, hogy a Szent Szüzet láttam.
– Tehát mit láttál?
– Valami fehéret.
– Valamit vagy valakit?
– Olyan kicsi kis asszonyformát láttam, Azt!
– Tehát csak álmodtál?
– Neem! Nagyon is ébren voltam!
– Na idehallgass kislány! Rossz dolgokba keveredtél! Szeretném az ügyet következmények nélkül, magunk közt rendezni, egy feltétellel! Beismered, hogy semmit sem láttál!
– Uram, de én láttam és nem mondhatok mást!
– Akkor legalább ígérd meg, hogy nem mész oda többet!
– Nem tehetem, mert megígértem, hogy visszamegyek!
– Nos, te akartad! megyek hívatom a csendőröket, hogy vigyenek a börtönbe!
Erre a rendőrbiztos felállt, de Bernadett nyugodtan a helyén maradt, sőt még mosolygott is, mert a tiszt sapkájának bojtja ide-oda táncikált.
Közben tömeg gyűlt össze a rendőrség előtt, melynek hatására a látnokot kénytelenek voltak elengedni.