Francesco Bamonte atya szentbeszéde Budapest, 2016. augusztus 27-én 
(Fordította: Dr. Tekulics Judit)
Kedves Olvasóm! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat, nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremetei összejövetelen! Az ezen Szentmise keretében mondott szentbeszédét közlöm részekre osztva. A tartalom nemcsak rendkívül érdekes, megszívlelendő, de példaadó papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink ezügybeni ismereteiért! Fogadják szeretettel!
Kedves testvéreim!
A világon óriási harc dúl a jó és a rossz erői között az emberi szívek csatamezején. E gyilkos küzdelem azonban innen is továbbterjed, kiterjed a különféle intézményekre, az egész társadalomra, a nemzetekre, a kontinensekre, az egész világra, a nemzedékek tagjaira, és tart egészen az Úr dicsőséges eljöveteléig, amikor majd minden ember megláthatja Őt, az Utolsó Ítélet napján, és az Úr végleg leszámol a Sátán hatalmával a világban.
Ebben a hatalmas küzdelemben különleges szerepet tölt be a Szűzanya. Isten az Ő gondviselő szeretetéből úgy rendelkezett, hogy a Szűzanya, aki a Megváltás és az Üdvösségszerzés isteni tervében támogatja és győzelemre vezeti az ő Szent Fiát a Sátánnal szembeni küzdelemben, minket is segítsen ebben a harcban, a Szentháromság minden erejével, Krisztus által. Velünk együtt és értünk küzd a Sátánnal szemben.
E feladat, amelyet a Szűzanya tehát értünk végez, beleillik egy még szélesebb körű feladatba, amelyet szintén Isten jelölt ki számára: ez pedig nem más, mint az anyaság.
Jézus a saját Édesanyját adta nekünk, amikor, halála előtt a Keresztfa tövében álló édesanyjához fordult, tekintetével a Szűz Mária mellett álló Jánosra mutatott, és azt mondta: „Asszony, íme, a te fiad”. E szavakkal Jézus mindenki előtt világossá tette azt a szerepet, amelyet Szűz Máriának már a Megtestesülés pillanatától kezdve szánt: vagyis, hogy mindannyiunk édesanyja legyen. Később pedig, Jánoshoz fordult, aki az egész emberiséget képviselte és így szólt hozzá: „Íme, a te Anyád”. Az Ige Megtestesülésének pillanatától kezdve tehát mindannyian ennek az édesanyának a gyermekei vagyunk. Jézus mindenki számára érthetően és világosan fejezte ki szándékát. Az emberi nem e hatalmas ajándékát pontosan azokban a pillanatokban adta át nekünk, amikor Ő maga és Édesanyja az elképzelhető legnagyobb szenvedéseket élte át. Azért cselekedett így, hogy megértsük, mennyire szeret minket, és milyen értékesek vagyunk számára. (folyt.)
