Az elárvult családnak Katalin lett a kis gazdasszonya, munkájához erőt az imádságból merített. Bár húsz éves koráig analfabéta volt, mégis pontosan számon tartotta az éves szükséglet- és a gazdaság terményadatait.
18 éves korában érezte Isten hívását. Álmában Szent Vincét látta, aki a betegek ápolására buzdította. Sok nehézség után 1830 áprilisában követte nővérét, Lujzát a Szent Vince Szeretet Leányai Társulatba. Majd a jelölt idejét követően, hamarosan felkerült a Társulat párizsi anyaházába. Ekkor kezdődtek a látomásai.
1830. július 18-án éjjel fél 12-kor egy 4-5 
évesnek látszó, fehér ruhába öltözött fiúcska keltette föl álmából. Az őrangyala volt.
‒ Jöjj a kápolnába, a Szent Szűz vár reád! ‒ szólt hozzá.
Katalin a döbbenettől szólni sem tudott. Gyorsan felöltözött és őrangyala kíséretében a kápolnába sietett. A folyosó gyertyái sorra maguktól felgyulladtak. A szentélyben a másnapi nagymiséhez három szék volt előkészítve a főpap és segédlete részére. Katalin a kórus felől egyszerre csak selyemruha suhogását hallotta. A következő pillanatban maga előtt látta a Szentséges Szüzet a középső székben ülve.
A Boldogságos Szűz beszélni kezdett:
‒ Gyermekem, a jó Isten nagy küldetést bíz reád. Sok szenvedés ér majd, de el tudod viselni annak tudatában, hogy mindezt Isten nagyobb dicsőségéért teszed. Sokat fogsz gyötrődni, amíg föl nem tárod lelkivezetődnek mindazt a kegyelmet, amelyben részesülsz. Ő majd ellenkezik, de ne félj, csak bízzál! Imáidban benső sugallatokat kapsz, de mindről számolj be a gyóntatódnak.
Katalin szótlanul hallgatta és le sem tudta venni szemét a Szűzanya szépséges arcáról, aki így folytatta:
‒ Rossz idők jönnek gyermekem! Bajok zúdulnak Franciaországra. A trónt megdöntik. Mindenfajta szerencsétlenség fogja fel-forgatni az egész világot (ezt nagyon szomorúan mondta a Szűzanya). ‒ Majd bal kezével az oltárra mutatott.
‒ De a kegyelem kiárad mindazokra, akik bizalommal és buzgón imádkoznak. Elkövetkezik az idő, amikor nagy lesz a veszély és az emberek azt hiszik, hogy már minden elveszett. De én akkor is veletek leszek, bízzatok bennem!
Gyermekem, a keresztet megvetik majd, s a földre döntik. Vér folyik majd az utcákon és az egész világra nagy szomorúság borul...
A Szent Szűz szavai majdnem elfulladtak a keserűségtől. Végtelen fájdalom látszott arcán. Mária jelezte a hamarosan kitörő újabb forradalom pusztítását, de megígérte, hogy Szent Vince társulatát őrizni fogja.
