Gondolatok Jób könyvéről (7,1-4,6-7)
»Jób könyve hosszú idő óta nemcsak a teológusokat, a Biblia magyarázóit érdekli, hanem az irodalmárokat is. A világirodalom olyan remekműveivel emlegetik együtt, mint Dante Isteni színjátéka és Goethe Faustja. Mind tartalmi, mind pedig formai tekintetben igen magasra értékelik ezt a művet. A személyesen átélt emberi szenvedés művészi kifejezését látják benne. A könyv olyan kérdéseket érint, amelyek az egész emberiség közös kérdései, olyan átélésről tanúskodik, amely minden olvasót megragad, és olyan formában közli mondanivalóját, amely formának művészi értékét a huszadik század irodalmárai is elismerik. „Akárki írta is, Jób könyvét, nagy teológus volt.” – mondja Luther.« (Dr. Muntag Andor: Jób könyve, Luther Kiadó 2003.)
Jób könyve, a mindennapok terhétől szenvedő ember panasza. De igaza van-e az embernek, ha panaszkodik, hogy szolgálat a sorsa? Nos, mi más lehetne? Erre van teremtve!
A pápa „Isten szolgáinak szolgája”. Bármely poszton, bármely rangban lévő vezető ember csak addig méltó a posztjára, amíg szolgálni és nem uralkodni képes. Lényegében a jó szülő is addig boldog – ha érzi is szolgálata terhét –, amíg gyermekeiért élhet, dolgozhat.
Az a világ, az az életforma, melyben nincs harc, küzdelem, szolgálat és ezek következtében szenvedés, az, az igazi boldogságot sem ízleli meg és az egész csupán álombeli. Ha mégis megadatik valakinek az erőfeszítés nélkül kapott jólét, az ilyen ember kényelméért valaki mások szenvednek, szenvedtek meg! Végtére is, ő sem mentesül a szenvedéstől teljesen, hiszen itt a földön a tartalmatlan élet kételyei, a haláltól való rettegés és az unalom "szenvedése" gyötörheti, aztán a túlvilágon, ezerszerte meg kell fizetnie a másoknak okozott szenvedésért és a saját léhaságáért! (Írásomhoz felhasználtam a Magyar Kurír 2012. február 5-i cikkének részletét!)
Szenvedés nélkül nincs üdvösség!