P. Markus Pfluger írása (2000), folytatásokban megjelent a Szent Margit Lap 51., 52., 54-58., 60-65. és 67. számaiban. Internetes forrása:
„Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltástok ideje.” (Lk 21,28)
Urunk eme szavai ádvent első vasárnapjának evangéliumában minden évben újra és újra elhangzanak. Azt követően, hogy Krisztus kimondhatatlan szorongattatásokat és katasztrófákat jövendölt meg az idők végezetére, a fenti szavakkal bátorítani akarta övéit: a legnagyobb szükségben a megváltás már nincs messze többé. E szavakat ezen kívül az Antikrisztusra is vonatkoztathatjuk. Az első pillanattól kezdve bizonyos, hogy nem az Antikrisztusé – bármely időben jöjjön is el – az utolsó szó. Maga az Úr fogja útját állni, és áldatlan uralmának véget vetni. Ezért az Antikrisztusról szóló elmélkedés a hívek számára alapjában véve reményre és bizakodásra ad okot – minden sötétség ellenére, mely ezt a témát jellemzi: „emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltástok ideje”.
Mielőtt e titokzatos figura jellegzetes vonásait bemutatnánk, idézzük fel az Újszövetség Antikrisztusról szóló részeiből a legfontosabbakat.
Az Antikrisztus a János-levelekben
Szent János apostol első levelében ez áll: „Gyermekeim, itt az utolsó óra. Hallottátok, hogy eljön az Antikrisztus. Most sok Antikrisztus támadt, ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Ki az a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az Antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, az Atyát sem ismeri. Aki megvallja a Fiút, az ismeri az Atyát is.” (1 Jn 2,18/22)
Itt az Antikrisztus mint eretnek lepleződik le: tagadja Isten Fiát, amivel az Atyát is visszautasítja! Ugyanebben a levélben az apostol még egyszer óv az antikrisztusi lélek kísértésétől: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra. Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az Antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.” (1 Jn 4,1-3)
János tehát különbséget tesz az Antikrisztus mint eljövendő figura és az antikrisztusi szellem között, mely már régen munkálkodik a világban (lásd: 2,18 és 4,2). Az „Antikrisztus” még várat magára, de az „Antikrisztusok” már a világban vannak. Végezetül az apostol második levelében még egyszer megemlíti az Antikrisztust: „Mert sok csaló fellépett a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Az ilyen csaló és Antikrisztus.” (2 Jn 7)
Szent János az egyetlen bibliai író, aki nevén nevezi az Antikrisztust. Ez az elnevezés az első és második János levélen kívül sehol nem fordul többé elő a Szentírásban. Ezért nevezik Jánost sokszor egyszerűen az „Antikrisztus teológusának”.
Az Antikrisztus a második Tesszaloniki levélben
Az Antikrisztus lényét azonban Szent Pál apostol is leírja – a második Tesszaloniki-levélben –, méghozzá nagyon precízen. Még akkor is, ha ehelyütt maga a szó, „Antikrisztus” nem fordul elő, Pál apostol akkor is egyértelműen egy személyről beszél, aki az idők végezetén lép fel, és aki Isten elleni bűnében és gyűlöletében minden más embert felülmúl.
„Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságtokat, és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna. Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindennek fölé emelkedik, amit istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet és istennek akar látszani. Nem emlékeztek, hogy mindenről beszéltem nektek még amikor nálatok voltam? Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” (2 Tesz 2,1-12) Pál apostol ehelyütt az Antikrisztus számtalan jellegzetességét felsorolja, melyeket a későbbiekben majd egyesével tárgyalunk.
Az Antikrisztus Szent János Apokalipszisében
Témánk szemszögéből még nagyon fontosak az Apokalipszis idevonatkozó részei, melyek azonban már sokkal nehezebben érthetők, hiszen itt látomásokkal van dolgunk, melyek szinte kiprovokálják a többféle értelmezést, minekutána néhány látomásban közülük jelen és eljövendő egyszerre mutatkozik. Olvassuk el a 12. fejezet utolsó verseit és az egész 13. fejezetet: „A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, akik megtartják Isten parancsait és kitartanak Jézus tanúsága mellett. Kiállt a tenger partjára.” (Jel 12,17-18)
Az Apokalipszis 13. fejezete: A tengeri vadállat
„Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fejein meg istenkáromló nevek. A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: ‘Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?’ Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte. Akinek van füle, hallja meg! Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard élén kell elhullnia. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.
A szárazföldi vadállat
Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy ordított, mint a sárkány. Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből. Nagy csodajeleket vitt végbe, még tűzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult. Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt. Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát. Ez a bölcsesség! Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat.” (Jel 13)
A sárkány az ördögöt jelenti, miként ezt az Apokalipszis maga mondja (20,2). Az általános magyarázat szerint a két vadállat az antikeresztény erőket reprezentálja, hatalmukat (első vadállat) és propagandájukat (második vadállat). Az Antikrisztus egyes jellemzőinek tárgyalásánál vissza fogunk térni az Apokalipszis eme szövegére.
Ezzel kapcsolatban emlékeztetnünk kell Dániel próféta jövendöléseire. Az egyházatyáknak és a későbbi szerzőknek az Antikrisztusról tett számos kijelentését Dániel látomásai ugyanúgy inspirálták, mint Szent János Apokalipszise; magyarázataik gyakran az Apokalipszisből és Dániel könyvéből vett képek egyszerű kombinációja.
Léteznek-e Jézus Krisztusnak kijelentései az Antikrisztusról?
A mi Urunk se az Antikrisztusról, se olyan személyről nem beszél, akit – mint Pálnál – ilyennek lehetne identifikálni, talán egyetlen kivételtől eltekintve. János Evangéliumában Jézus ezt mondja a zsidóknak: „Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok el engem; majd ha más jövend a maga nevében, azt elfogadjátok.” (Jn 5,43) Némely atya ezeket a szavakat az Antikrisztusra értette.
Mindazonáltal az Úr eme jóslata paruzia-beszédére emlékeztet bennünket. Itt megmutatkozik, hogy maga Krisztus sem hallgatott mostani témánkról, bár kifejezetten nem beszélt az Antikrisztusról. Beszédében, melyben mind Jeruzsálem pusztulásáról, mind a világ végéről szó van, az Úr az idők végezetére olyan dolgokat jövendöl, melyek az apostoloknak az Antikrisztusról szóló kijelentéseivel pontosan megegyeznek: általános zűrzavar és kísértés, hitehagyás, egyházüldözés – és a pszeudo-Messiások fellépése. (pl. Mt 24,5/24)
