A bűn és szerzője 1
A Szentírás már az első lapokon számot ad a bűn megjelenéséről és következményeiről. A bűn disszonanciát keltett a teremtés rendjében, nyomában zavar támadt Isten tökéletes művében, a teremtett világban, és az ember kapcsolatrendszerében, amit lépten-nyomon tapasztalhatunk az ember-ember, az ember és az anyagvilág, az ember és az Isten között, tehát az élet minden területén. A teremtmények szenvedésként élik meg ezt a disszonanciát (vö. Ter 3,16-20); még a természet is sóvárogva várja a szabadulást (vö. Róm 8,19-22).
A Szentírás azt is bemutatja, hogy a bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem természetes adottsága az embernek, tehát nem az ember lényegéből fakadó hajlam (a bűnre hajló természet már ,,szerzett'' örökség), hanem a bűnnek szerzője van. Az Újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Jézus Krisztus igehirdetéséből, s a teljes kinyilatkoztatásból világosan látható: az ember létét és történelmét alapjaiban fenyegető tényezőről van szó.
A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság, és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz. A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar maga köré gyűjteni, miként az Isten, ahogyan azt a harmadik kánonban imádkozzuk.
A Szentírás tanítása szerint a sátán háromszor szenved vereséget. Először is letaszították az égből: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből'' (Lk 10,18); majd Jézus legyőzte őt: ,,Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse'' (1 Jn 3,8); és örökre bezárják majd, olvassuk Szent Júdásnál és a Jelenések könyvében (vö. Júd 6; Jel 20,10). A szentírási helyek nagyon világos tanítást adnak a bűn szerzőjéről. Különösen híres Jn 8,44, amelyben azt írja a szent szerző Jézus ajkára adva a szavakat, hogy a sátán ,,kezdettől fogva gyilkos, ...nincs benne igazság ... hazug és a hazugság atyja''.
A következő, amit a Szentírás figyelmünkbe ajánl: ,,a sátán is a világosság angyalának tetteti magát'' (2 Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési mód igen hatékony. Jézust is megkísérti, olvassuk a Bibliában (vö. Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (vö. 2 Tessz 2,9). Szent Péter apostol pedig így figyelmeztet: ,,Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben ...'' (1 Pét 5,8-9).
Különös figyelmet kell szentelni az Efezusi levél 4,27-nek, már csak azért is, mert egyes magyar fordítások eltérő módon közlik. A helyes fordítás így szól: ,,Ne adjatok teret a sátánnak'' (Ef 4,27). (Egyik-másik kiadásból hiányzik a ,,teret'' szó, s az idézetet megcsonkítva így fordítják: ,,ne engedjetek a sátánnak.'' Ez pedig egészen mást jelent.) A ,,ne adjatok teret a sátánnak'' kijelentés felszólít: ne adjatok működési lehetőséget a sátánnak önmagatokban, családotokban, a társadalomban, és a világban. A Szentírás arra tanít, hogy erősen ellene kell állni az ördögnek (vö. 1 Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö. Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. 
Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, lelkében, egész sorsának alakításában teret enged az erő-szakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerül, s mint egy eszköz egyre jobban kiszolgálja őt istenellenes művének építésében. Ez a tevékenysége pedig tetten érhető a magánszférától a megtévesztő üzeneteken át, a világpolitika alakításáig az élet minden területén.
Európa vezetői „nem számolnak a hit erejével, el sem tudják képzelni, hogy a széles tömegek vallásos meggyőződésében mekkora erő van. Ők csak pénzben és napi politikában gondolkodnak. Olyan európai értékekről szónokolnak (például szabadságról és egyenlőségről), amelyek Európában már nem is léteznek. Az egyenlőséget összekeverik az egyformasággal (genderideológia), a szabadságot pedig a szabadossággal, amely saját szenvedélyeik rabjává teszi az európai polgárokat.” (Márfi Gyula érsek)
A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat is fontos nyilatkozatot tett: ,,Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban;...'' (GS 37)
