1.2 §. Mária alázatossága
Alázatosságunkat bizonyíthatja, ha az Istentől nyert természetes adományokat rejtegetni iparkodunk. Mária is el akarta titkolni az Isten anyjává való kiválasztatásának kegyelmét Szent József előtt, bár szükségesnek látszott a felvilágosítás, hogy legalább szegény jegyesét a szüzességében való kételkedéstől és a lelki zavaroktól megmentse. De Szent József egyfelől képtelen volt Mária szüzességében kételkedni, másrészt azonban a titkot nem ismervén, de a tény miatt arra gondolt, hogy elbocsátja Őt. (Mt 1,19) Bizonnyal meg is tette volna, ha az angyal fel nem világosítja, hogy jegyesét a Szentlélek ereje ragyogta be.
Az igazán alázatos lélek a dicséretet se óhajtja, hanem minden megtiszteltetést Istenre vonatkoztat. Mária ezért ijedt meg, amikor Gábriel angyal magasztalta őt!
Nem reagált másként Erzsébet magasztalásakor sem: »Áldott vagy te az asszonyok között! Hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Boldog vagy, mert hittél!« (Lk 1,42-45) Mária tüstént Istenre vonatkoztatta e magasztalásokat és eme alázatos dicsőítő énekkel felelt: »Magasztalja lelkem az Urat«. (Lk 1,46), mintha csak így szólt volna: »Te dicsérsz engem, Erzsébet, ám én azonban az Urat dicsérem, aki egyedül méltó minden dicséretre. Te csodálkozol azon, hogy hozzád jövök? Én pedig Isten jóságát csodálom, akiben egyedül bírok örvendezni: »Örvend lelkem üdvözítő Istenemben«.Te magasztalsz, mivel hittem? Én pedig magasztalom Istenemet, aki semmiségemet felemelte, »mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát«.
A Boldogságos Szűz egy napon így szólt Szent Brigittához (Revel. lib. 2. c. 23.) »Miért aláztam meg mélyen magam? Miért érdemeltem ki oly nagy kegyelmeket? Mert beláttam és tudtam, hogy magamtól semmi vagyok és nincs semmim. Ezért nem vettem figyelembe, ha dicsértek engem és csak azt akarom, hogy Azt magasztalják, aki engem teremtett és aki nekem mindent adott«.
Szent Ágoston, Mária alázatosságának szemlélésénél így kiáltott fel: »Óh valóban boldog alázat, mely nekünk Istent szülte, mely megnyitotta az eget, s megszabadította a lelkeket a pokoltól!« (Serm. 35. de Sanctis.) (164-165. oldal)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.