(folytatás).jpg)
Sajnos, sokan nem értik épp azok közül, akik érdemben tehettek volna (tehetnének) a Szeretetláng üdvtörténeti kibontakoztatásáért. Maguk is megtapasztalva a mozgósító erejét, látva az imádságra való késztetését, csupán a többi (nem elhanyagolható) ájtatossági mozgalom közé sorolják, holott ez csak a látszat megnyilvánulása! A rákérdezés, miszerint "miért, miként kéne fogadni a Szeretetlángot"? Egyszerű a válasz: Máriára tekintve, nyitott szívvel!
Miként Grignon írja: Szűz Mária a hajnalpír s általa kell, hogy kinyílváníttassék Jézus Krisztus. (vö TMT 50/c) Az Úr első eljövetelében Máriát kevéssé ismerték, de a második eljövetelben Őt kell megismerni. Ugyanis az üdvözítés csodálatos rendje azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni. (vö TMT 1) Az Úr szavai a Szeretetláng Lelki Naplóban: Én vagyok az, aki feléjük közeledem (III/218), mintegy igazolja a Grignon fentebbi szavait! Majd így folytatja Jézus: Az Ő (Sza) közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén. Szívről-szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja. (III/140)
Ebből következően, a Szeretetláng nem egyszerűen Mária-tisztelet, nem egy újabb ájtatossági forma, hanem a kegyelemáradás rendkívüli módozata, Isten "soha nem volt" kegyelmi ajándéka Mária által, az engesztelés hatékony eszköze, lehetősége (lásd: I/84; II/18.93; III/129; III/140)! A Szeretetláng kiáradásáért tenni, nem egy újabb ájtatosság gyakorlása, hanem részvétel a Szűzanya sátán elleni végső harcában, „a cél pedig a megváltó munka sikeres érvényre jutása”. (vö II/106) Mindez az egyéni imán és áldozaton túl, az Egyház által kiszolgáltatott Szentségekkel való aktívabb és bensőségesebb életet is feltételezi! (pl) „A szentmiseáldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását.” (II/33) (Folyt. köv!)
