A Szeretetláng üzenete és tartalma
Szokatlan kifejezéssel találkozunk a Lelki Naplóban, amikor is jó néhány üzenet a sátán megvakításáról szól (vö. I/39.59.63.83.109.110; II/33.36.90.102; III/125.126.130.140.152.198.234.236). Ez a Szeretetláng kiáradásnak egyik legevidensebb következménye. A nyelvezet erőteljesen szimbolikus (erről bővebben lásd: az előzőkben) és antropomorf, de a tudattartalom egyértelművé válik a szövegkörnyezetben: a sátán (egyelőre ideiglenesen) hatalmát, erejét veszti, így a lélek megkísértettsége csökken, illetve megszűnik, mert a sátán elveszíti a lelkeket kárhozatba vivő képességét.
Az Evangéliumok és az exorcista gyakorlat tapasztalatai bőségesen igazolják¹, hogy a sátán Isten kegyelmének kiáradásától szenved, elveszti hatalmát és képességeit. Ez a folyamat azonban a Lelki Naplóban sem csak egy új dolog, (konkrétan a Szeretetláng-ima által) valósul meg, hanem az egész keresztény élet által. Nem teljesen új valóságról van szó, hiszen maga a Napló mondja, hogy pl. «a szentmiseáldozatban való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását» (II/33), mely azt támasztja alá, hogy a szentmise a kegyelem legfontosabb eszköze. A „sátán megvakítása” – fogalom tehát a kegyelemnek a sátánra gyakorolt hatásának képszerű leírása. A Lelki Napló «új eszköznek» (I/37) nevezi a sátánnak a Szeretetláng által történő megvakítását, mely terminológiai szempontból valóban új, de tartalmi szempontból nem.
A sátán megvakítását a szenvedések, sőt a «kegyelem állapotában Isten dicsőségére felajánlott munka» is fokozza: a kegyelem állapotában és Isten dicsőségére végzett munka melyeket másokért felajánlunk, segítheti azokat, akikért a felajánlást tettük (vö. II/36). Szembetűnő, hogy a Lelki Napló az ima és a munka fontosságát egyaránt hangsúlyozza, így nem egyoldalúan spiritualista felfogású: «napközben is ajánljátok fel munkátokat Isten dicsőségére. Ez a kegyelem állapotában történő felajánlás is a sátán megvakítását fokozza» (II/36).
Kiegyensúlyozott vonása az üzeneteknek, hogy a gonosz hatalmát alapvetően nem hangsúlyozza túl. Jóllehet egy-egy erőteljes megfogalmazás a sátánnak a lelkek fölötti uralkodására enged következtetni (vö. I/83), mégis ezek szövegkörnyezetéből világossá válik, hogy nem félelemkeltésről van szó. Íme néhány példa arra, hogy a Napló nem túlozza el a gonosz hatalmát, s nem vonja ki azt Isten ellenőrzése alól: «Ne félj a gonosztól, én letiportam» (I/72); a sátán műve csak addig tart, ameddig az Úr engedi (vö. I/90); az Úr azért engedi meg a gonosz működését, hogy próbára tegye az embert (vö. III/230); a lelkek felszabadulnak a bűntől (vö. I/63). (Teológiai Szakvélemény /6.3. A sátán megvakítása/ LN 409-411)
Lábjegyzet: ¹A Római Egyházmegye egyik exorcistájával, a Szeretetláng Lelki Napló eddigi olasz nyelvű kiadását jól ismerő don Roberto Lianival 2008. április 14-én folytatott beszélgetésem során az ördögűző arról számolt be, hogy addigi gyakorlata során az ördögűzések alkalmával valahányszor próbaként a Szűzanya Szeplőtelen Szíve Szeretetlángjának kiáradását kérte, a megszállott egyén szabadulása feltűnően hamar és könnyen megtörtént. (Alább: Giotto di Bondone: A sátán megvakítása, XIII. század)
