Az Úr sürgető kérése
Az Úr Jézus 1935 tavaszán újfent nyomatékosan kérte, hogy a képet helyezzék ki nyilvános tiszteletre. Ennek a húsvéti szent három napon és húsvétvasárnap kellett volna megtörténnie. A képet mindenkinek látnia kellett volna, aki a Hajnal-kapu kápolnájában imádkozott. A körülmények kedvezőek voltak. A Hajnal-kapu őre felkérte Sopoćko atyát egy előadássorozatra az ünnepek alatt. Ő beleegyezett − azzal a feltétellel, hogy egyúttal kiállítják az Irgalmasság Királyának képét. Így is történt.
Sopoćko atya Isten nagy irgalmasságáról prédikált, és a prédikációk megérintették a hallgatók szívét. A virágokkal díszített kép impozánsan hatott, minden jelenlévő figyelmét magára vonta. Ez alatt a pár nap alatt mindenki meggyőződhetett arról, hogy Isten irgalmasságának igazsága megérinti a szívét minden − még a legbűnösebb − embernek is, aki szeretetre, megbocsátásra, támaszra és reményre vágyik. Fausztina nővér nagypénteken egy látomásban látta, ahogyan az Úr Jézus megelevenedett a képen, és a szívéből áradó sugarak behatoltak az emberek szívébe.
Az ünnepség befejezése után a képet vissza kellett vinni a ciszterci nővérek kolostorába, mivel az érsek még nem engedélyezte a kép nyilvános tiszteletét. Vilnius érseke, Romuald Jalbrzykowski tétovázott, mert nem volt biztos Fausztina nővér továbbra is folytatódó látomásainak hitelességében. Az Úr Jézus közben egyre sürgetőbben kérte az "irgalom edényének" terjesztését. Sopoćko atya csak nagy erőfeszítéssel érte el, hogy a képet felszenteljék, és elhelyezzék a vilniusi Szent Mihály-templomban. Ez 1937. április 4-én történt, Húsvét vasárnap.
(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)
Folytatása következik!
