A magánkinyilatkoztatások jóváhagyása
Mit jelent az egyházi jóváhagyás? A karizmák különleges kegyelmi ajándékok, amelyeket Isten nem a szentségeken keresztül ad, hanem a Szentlélek szabadon oszt ki a keresztény élet gyarapítására. Az igazi magánkinyilatkoztatásokat ide sorolhatjuk. Ezek hitelességének elbírálása, kizárólagosan az illetékes püspök, ill. az Egyház joga és felelőssége! (Vö. II. Vatikáni Zsinat. Lumen Gentium. II. 12.)
Az egyházi elöljárók minden vallásos tartalmú szövegről, így a magánkinyilatkoztatás tartalmáról ítéletet mondhatnak. Megállapíthatják, hogy a kérdéses szöveg megegyezik-e a hittel és az erkölccsel, és a megegyezés esetében jóváhagyhatják és ajánlhatják. Ez a jóváhagyás - az „approbatio" -, még nem dönti el, hogy igazi (természetfeletti) magánkinyilatkoztatásról van-e szó. Sőt, amikor az Egyház ilyen magánkinyilatkoztatás nyomán bizonyos ájtatosságot vagy ünnepet engedélyez, még ez sem jelenti annak a megállapítását, hogy itt valóban Isten természetfeletti beavatkozásáról van-e szó. Az approbatio nem tévedhetetlen a tényt illetően, de lehet a tartalmat illetően. Az egyházi jóváhagyás tehát kimondja: Ez az üzenet nem ellenkezik hitünkkel, lelki haszonnal jár, elfogadható.
A Szeretetláng Lelki Napló és Mozgalom esetében is ez történt! Tehát egyházilag nem lett elismerve (kivizsgálva sem), hogy Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony magánkinyilatkoztatása természetfeletti eredetű-e, miszerint valóban az Úr Jézus és a Szűzanya szólt volna hozzá. Azt viszont kinyilvánította az egyházi hatóság, hogy amit Erzsébet asszony Lelki Naplójában leírt, az nem ellenkezik az egyházi tanítással és olvasása lelki haszonnal járhat.
A Szeretetláng Lelki Napló épp ezen státusza sem engedheti meg, hogy valamiféle folytatólagosság még hozzáadódjon, hiszen az nem képezte már a vizsgálat tárgyát és "se vége, se hossza" nem lenne egy ilyen magánkinyilatkoztatásnak! Meg kell mindenkinek értenie, hogy nincs "láncreveláció", (ilyen soha nem is volt) és még a mai (sokak szerint) "végső időnkben" sem fogadható el egyetlen olyan "kiegészítő üzenet", mely valamiféle folytatólagosságra hivatkozik!!!
A Szeretetláng Lelki Naplóban olvashatjuk a mindenkire vonatkozó útmutatást: „Nézd a három Bölcset, akik emberfeletti áldozatot hoztak. Ők igazán kiléptek mértékeikből. Ezt kell tennie mindenekelőtt a papságnak, az Istennek szentelt személyeknek és minden hívőnek! - Értelmezés szerint, a rendszeresen és a megszokotton túl, fokozniuk kell az imát, az áldozatot és a lelkek megmentését a végsőkig. Minden plébánián teljes lelkesedéssel és akarattal meg kell szervezni az imaközösségeket!” (IV/27) — Hogy a Három Bölcs részéről mi volt az "emberfeletti áldozat? Nos, 1600-1800 km-t kellett megtenniük a Selyemúton, hogy hódolhassanak az Édes Üdvözítő előtt!• Nem egy "kis kirándulás", különösen nem az akkori közbiztonság figyelembe vételével. Kérdésem, nekünk mennyi utat, áldozatot, költséget és bátorságot kell gyűjtenünk ahhoz, hogy hódolhassunk Üdvözítőnk előtt? A "mértéken felüliség" azt jelenti, hogy a szokotton és kötelezőn túl, hozunk áldozatot, a megváltás "érvényre juttatására"! Mert felelősek vagyunk mi is a lelkek üdvéért! (• vö M. Hesemann: Názáreti Mária - Szent István Társ. Bp. 2012. 150)
Kedves Olvasóm! Elsősorban az Egyházra figyeljünk és ha kell, mértéken felül igyekezzünk imádsággal és engeszteléssel részt vállalni Jézus megváltó munkájában! "Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.” (II/106) Nem kellenek ide újabb kiegészítések, hanem éljünk az előző felhívás szerint, vagyis éljük az Evangéliumot és kész! (Köszönöm figyelmüket!)
Az alábbi képen a Három Királyok igyekeznek a Kisded Jézus köszöntésére.