Az Úr figyelmeztetése
Az idő telt, és Jézus nem szűnt meg kérni Fausztinát, hogy teljesítse a kívánságát: " ... foglalkozzam a kép megfestésével. Nem tudok megnyugodni" − írta (Napló, 74). Jézus segítséget ígért Fausztinának, és belső látomásban megmutatta neki jövendő gyóntatóját, Michał Sopoćkót: "Íme a látható segítség számodra a földön. Ő segít majd neked, hogy teljesítsd akaratomat a földön" (Napló, 53). Egy másik alkalommal ezt mondta Michał Sopoćkóról: "Szemem éjjel-nappal rajta tartom. Annyi diadém ékesíti majd koronáját, ahány lélek e mű révén megmenekül" (Napló, 90). És valóban, amikor Fausztina nővért rendi elöljárói 1933 májusában Vilniusba helyezték, ahol a nővérek gyóntatója Sopoćko atya volt, Fausztina megerősítést és bizalmat érzett, hogy ha teljesen őszinte és engedelmes lesz irányában, biztonságosan halad majd előre Isten szándékainak megvalósításában.
Az Úr Jézus így figyelmeztette Fausztinát: "Tudd meg, hogy ha ennek a képnek a megfestését, s az irgalmasság egész művét elhanyagolod, az ítélet napján nagyszámú lélekért kell felelned" (Napló, 154). Amikor ezt a gyóntatószékben megismételte, gyóntatója megértette, hogy az egész ügyet neki kell kézbe vennie. 
Ismert a szomszédban egy vilniusi festőt, Eugeniusz Kazimirowskit. Nem tartozott a város leghíresebb festői közé, bár abban az időben sok kiváló festő élt ott. De nyilván ez volt Isten rendelése, mert egy kiváló festő bizonyára a saját elképzeléseit igyekezett volna keresztülvinni, míg Eugeniusz Kazimirowski, aki vállalta a mű megfestését, igyekezett pontosan követni a látomás minden részletére emlékező látnoknő utasításait. (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)
Folytatása következik!
