Az Úr egy képet kér önmagáról
Jézus először 1929. július 7-én jelent meg Fausztina nővérnek. Ez a Kiekrz-i tónál történt, nem messze Poznańtól, ahol a látnok rövid ideig a szakácsnőt helyettesítette. A következő alkalommal Fausztina 1931. február 22-én látta Jézust Płockban.
A látomást így írta le: "Este, amikor a cellámban voltam, megpillantottam az Úr Jézust fehér ruhában. Egyik kezét áldásra emelte, a másikkal megérintette mellén a ruháját. Melléből a ruha nyílásán át két hatalmas sugár tört elő, egy piros és egy halvány. Csendben néztem az Urat, a lelkem eltelt félelemmel, de nagy örömmel is. Kis idő múlva azt mondta Jézus: »Fess egy képet annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással: Jézusom, bízom Benned. Azt kívánom, hogy tiszteljék ezt a képet, először a ti kápolnátokban, aztán az egész világon! Megígérem, hogy az a lélek, aki ezt a képet tisztelni fogja, nem vész el. Megígérem azt is, hogy már itt a földön győzedelmeskedni fog ellenségei felett, főként pedig halála óráján. Magam fogom védeni, mint saját dicsőségemet«" (Napló, 47-48).
Mivel Fausztina gyóntatója a látomást példázatként értelmezte, a következő látomásban Jézus pontosította a kívánságát: "Azt kívánom, hogy a képet, melyet ecsettel fogsz megfesteni, Húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe! Azt kívánom, hogy a papok hirdessék nagy irgalmamat a bűnös lelkek iránt! A bűnösök ne féljenek hozzám közeledni! Az irgalom lángjai égetnek engem, ki akarom árasztani őket az emberi lelkekre" (Napló, 49-50).
Fausztina nővér megijedt az előtte álló feladattól, hiszen soha nem rajzolt, nem festett. Így kérte Jézust: "Ne bízz rám ilyen nagy dolgokat, látod, hogy én csak tehetetlen por vagyok" (Napló, 53). (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 7. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)