Titkári emlékezés
Egy alkalommal, panaszkodtam Erzsébet néninek: – A böjtöléssel semmi gondom, de a napi rózsafüzér elimádkozása olykor nehézségekbe ütközik. Ő meglepő tömörséggel válaszolt, mely számomra felért egy lelkigyakorlattal.– Tudod titkár testvér, egyfelől minden istenes lelkülettel végzett munka – áldozat vagy böjt –, egyben imádság, és minden imára szakított idő, egyben áldozat is! Ennek ellenére a vállalt, vagy megfogadott szóbeli imádságot el kell végeznünk, hiszen ne feledd – legyintett felém – , egyenlőre még a Küzdő Egyház tagja vagyunk! Másfelől; el kell mondanom neked titkár-testvér, hogy az Úr engem is hasonlóképpen oktatott: Leányom, az égben más a szótár! Az áldozat-imádság az ÉGBEN EGY SZÓ! Ne akard ezt te különválasztani!
Akkor ezen magam is napokig elmélkedtem – mondta Erzsébet asszony –, mert olyan mély bölcsességet találtam benne.
(Begyik T., A SZERETET LÁNGHEVÉBEN , Mérővessző Kiadó 2001. 79)
