Kimberly, a feleség lelki feljegyzéseiből 1
Lelki vívódások
Megpróbáltam alkalmazkodni Scott katolikus életviteléhez. A húsvét utáni héten nálunk tartott bibliaórát, s beültem hozzájuk. Az elején megkérték az egyik fiatalembert, hogy vezesse a bevezető imát, Ő pedig rögtön elkezdte az Üdvözlégyet. Megsebzett lélekkel vonultam ki a szobából, térdre hulltam a hálószobámban és keservesen sírtam ‒ hogy merészeli kimondani e szavakat az én otthonomban, sót dörzsölvén vele sebeimbe, melyeket Scott áttérése nyitott!
Scott hamarosan más helyet keresett a bibliaóráknak, amiért igen hálás voltam. Szerencsére Scott sohasem csinált „engedelmességi kérdést” a katolikus hitből, nem igyekezett lelki irányítása alá vonni, amikor a szívem meg sem hódolhatott az előtt, amit a lelkem még nem fogott föl. Bár egész lényéből áradt, mennyire áhítja, hogy ott legyek mellette a misén, amikor próbált rábeszélni, hogy osszam meg vele az Egyházban megtapasztalt örömét és segítsek neki az egyházi szolgálatban, nem élt vissza családunk lelki irányítására szóló hivatásával, és nem kért, hogy olyasmibe menjek bele, ami ellenkezik a lelkiismeretemmel. 
Tulajdonképpen becsült, hogy kitartok a meggyőződé-sem mellett, bár azt kifogásol-ta, hogy továbbra sem vagyok hajlandó foglalkozni a lelki megosztottságunkkal járó kér-désekkel.
Érdekes, hogy azt természe-tesnek vettem, hogy a gyerme-keink elsősorban Scott lelki irányítása alatt az Úré. Ez azt jelentette, hogy végsősoron csak katolikus nevelést fognak kapni függetlenül attól, hogy én protestáns vagyok-e, vagy sem.
Ez rendkívül fájdalmas felismerés volt, különösen, hogyha én leszek az egyetlen protestáns a családban. Alig tudtam elviselni a gondolatot, mennyire elszigeteltnek érezhetem majd magam ebben a helyzetben. Olyan dac gyűlt bennem, hogy megmondtam Scottnak, hogy nem vagyok hajlandó újabb gyermekeket szülni a pápának! Szerencsére az Úr alig néhány héten belül valamiképp megnyitotta a szívemet s rábírt, hogy meghajoljak akarata előtt. 
Scott általában a fiókjába tette a kegytárgyait, például a rózsafüzérét, a skapuláréját és a szentképeit, de előfordult, hogy az öltözőasztalon találtam rájuk.
Észrevettem, hogy bizonyos féltékenység kezdett kialakulni bennem Máriával szemben. Tagadhatatlanul hátrányos helyzetben voltam, mert ő állí-tólag tiszta, kedves, együttérző, csodálatos vele együtt lenni; ezzel szemben én nem voltam ilyen szeretően kedves Scott iránt. Ha elment sétálni, tud-tam, azért megy, hogy elimád-kozza Máriával a rózsafüzért. Örültem, hogy nem a szemem előtt csinálja, de féltékennyé tett, hogy arra van ideje, hogy elmenjen és kedvesen elbeszélgessen vele, miközben számomra ‒ úgy tűnt ‒ nincs ideje ugyanerre. (folyt. köv.)
19.
május
MINDEN ÉRV RÓMÁBA VEZET (73. rész) Egy protestáns teológus házaspár katolizálása 22
| Szólj hozzá!Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr468059506
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.