1.6 Mária folytonosan reánk tekint, hogy részvéttel legyen irántunk és nyomorúságunkból kisegítsen
Szent Bonaventura azt tanítja, hogy Mária az a trón, amelyről az Isteni Irgalmasság az igazaknak és a bűnösöknek a vigaszt nyújtja, mert miként Isten irgalommal teljes, úgy Mária is könyörületes mindenki iránt. Mert miként a Fiú, úgy az Anya sem képes megtagadni bárkitől is irgalmasságát, ki ezért hozzá fordul. (Spec. c. 8.)
Guerricus apát a következő szavakat intézteti Üdvözítőnk által Anyjához: »Ó Anyám, benned akarom megalapítani uralmam székhelyét, mert általad kívánom kiosztani azokat a kegyelmeket, amelyeket kérni fognak tőlem. Te nekem emberi létemet adtad, én ennek viszonzásául részesíteni kívánlak isteni tulajdonságomban, hogy mindenkit üdvösségre segíthess«.(Serm. 2. de Bss.)
Szent Gertrud (Revel. lib. 4. c. 53.) egyszer így fohászkodott: »Fordítsd ránk irgalmas szemeidet!« Ekkor megpillantotta a Boldogságos Szüzet, aki rámutatva a karján lévő Kisded Jézus szemeire, így szólt: »Ezek az Irgalmas Szemek, melyeket afelé fordíthatok, amerre nekem tetszik, hogy megmentsem azokat, akik hozzám fordulnak«.
Egy bűnös ember egyszer Mária képe előtt arra kérte sírva a Boldogságos Szüzet, hogy eszközöljön ki számára bocsánatot. Ekkor hallotta, amint a karján ülő Kisded Jézushoz fordulva így szólt: »Ó Fiam, veszendőbe menjenek e könnyek?« Ebből megértette a bűnös, hogy Jézus valóban megbocsátotta vétkeit. 
Hogyan is volna lehetséges az, hogy elvesszen aki e jó anya kegyeibe ajánlja magát? Hiszen isteni Fia iránta való szeretetből megígérte neki ‒ miként Szent Brigittának nyomán tudjuk (Revel. lib. 5. c. 53.) ‒, hogy tetszése szerint bármikor irgalmasságot gyakorolhat azok iránt, akik magukat neki ajánlják.
Midőn Adam apát (Ap. P. Pepe.) egyszer elmélkedése tárgyává tette Mária Istennél való nagy hatalmát és irántunk való határtalan szeretetét, bizalommal eltelve így kiáltott fel: »Ó Irgalmasság Anyja! A te részvétteljes irgalmad oly nagy mint a hatalmad, amellyel számunkra Istennél kegyelmeket eszközölhetsz ki, hogy nekünk megbocsásson. Nem képtelenség-e, hogy egy nyomorulttól megvond irgalmasságodat? Az Irgalmasság Anyjaként, ne lennél képes rajta segíteni? Hiszen egyúttal a hatalom anyja is vagy! Amilyen könnyen felismered nyomorúságunkat, épp oly könnyen meg is nyerhetsz számunkra mindent, amit csak kívánsz« (128. oldal)
