Szent Péter és a libero-politikus
A ballibes politikus meghalt és még tartott az állami költségen való dísztemetése, amikor már megjelent Szent Péter előtt. A mennyország kapujában, köszön-tötte Pétert, aki csodálkozva nézte végig:
− Bizony ritkán látok errefelé po-litikust! − mondta és kissé tanács-talanul folytatta: – A félreértések elkerülése végett jó lenne, ha tisz-táznánk, valóban ide akarsz-e jön-ni fiam? Azt ajánlom tehát, hogy tölts el egy órát a pokolban, aztán egy órányit a mennyországban is, és aztán majd eldöntöd te magad, hogy jó helyen jársz-e!
Politikusunk, mindig a "demokrácia" híve volt (legalább is saját szem-pontjából), így aztán elégedett volt a választás lehetőségével és beleegye-zett.
Rögvest a pokolban találta magát! Ám ott egészen meglepődött, mert a klerikális propaganda a borzalmas szenvedések helyének írta le – amit persze nem hitt el – és most a saját szemével láthatta a valóságot!
Pentagrammás vörös zászlókkal fellobogózott, tágas szép sugárutak tárultak a szeme elé, mindenütt mosolygós emberek kártyázgatva üldögél-tek a sörözőkben. Lengén öltözött nyuszifüles lányok szolgálták fel az italt, amiért fizetni sem kellett. A bankok tele voltak pénzzel és mindenkinek annyit utaltak ki belőle, amennyit csak akart. Nők és férfiak gyönyörűen csempézett medencékben fürödtek, hancúrozva. A levegőben terjengett ugyan némi kénes szag, de ezt a termálvíznek tulajdonította. Úgyhogy a politikus teljesen elalélt a csodálkozástól, hogy itt végre megvalósult az a kommunizmus, ami a földön csak neki volt elérhető, jóllehet untalan ezt ígérte a népnek is. Úgy látta, hogy némely jó ismerősét és kiváló pártideo-lógusát is felismerte a lézengők közt. Ám, épp megakart szólítani egyet, amikor letelt az egy óra és hirtelen a mennyországban találta magát.
Ez még ezerszerte gyönyörűbb volt, mert itt tágas, virágos rétek voltak, kéklő hegyekkel, tiszta patakokkal, melyekben az Élet Vize csörgedezett. A lanyha szellő, csodálatos illatot hordozott, mely leginkább a szagosbükkö-nyéhez hasonlított, de nagyon enyhén és finoman. Ilyen boldogító gyö-nyörérzetet még soha nem tapasztalt, pedig mindennel próbálkozott a földi életében! Valami soha nem hallott gyönyörű muzsika vonzotta egy fényes felhő felé, melyhez közeledve egyre inkább feszélyezve érezte ma-gát. Ekkor két ragyogó angyal lépett melléje mosolyogva, hogy segítségére legyenek a mennyei szokásokban. A politikus – akinek volt fellépése – mindjárt megkérdezte égi kísérőit az "alkotmányos házirend felől", hogy mit és mikor kell imádkozni, merthogy ő egyetlen imát sem ismer! Az angyalok, kissé meglepődve elmagyarázták neki, hogy ez itt nem kérdés, mert nem kell kifejezetten akarva ájtatoskodni, hiszen minden lélegzet-vétel egy-egy imádság úgy, amiként a földön sem kérdeznek senkit, hogy akar-e levegőt venni!
Politikusunk erre, mindjárt a jógalégzést akarta próbálgatni – mert azt persze ismerte –, amikor egyszeriben Szent Péter szólította:
− Na fiam, hogy döntesz? Maradsz itt vagy mész a pokolba?
Emberünk nem sokat hezitált és udvariasan elnézést kérve így szólt:
− Nagyon szép a mennyország, bár én itt egy kissé feszélyezem magam. Azt hiszem helyesebb, ha a pokol mellett döntök, ott ugyanis magamfajta társaság van, és én már azt a létmódot alaposan megszoktam a földön!
− Rendben van, legyen neked a te akaratod szerint! − mondta Péter, és a politikus azon nyomban a pokolban termett.
Legnagyobb rémületére egyáltalán nem az várta, amit két órája látott, hanem valami horrorisztikus iszonyat! Sötétség, bűz és szörnyű jajveszé-kelés. Ott termett mellette két sátánfajzat tüzes vasvillákkal, hogy beta-szítsa őt is a pokol feneketlen medencéjébe, melynek oldalán nem díszes csempe volt, hanem csúszó-mászó undorító férgek.
Politikusunk azonban mindjárt az emberi jogaira hivatkozott, és hogy hazug megtévesztés áldozata lett, mert két órával ezelőtt még pompás kilátásoknak nézhetett elébe, most meg...? A két démoni alak haragvó tekintettel meredt rá, és ezt vicsorogta: − Ó, te emberállat! Két órával ezelőtt még kampányidőszak volt! Pont te lepődsz meg, hiszen te is ugyanezt csináltad: hamiskodtál, folyvást hazud-tál és ígérgettél – hörögték fogvicsorgatva! Itt nincs idő te szerencsétlen! Épp az előbb, egy demokratikus, szabad választáson ránk voksoltál! Hagytad magad beetetni, épp te aki politikus voltál magad is? Méghogy tiltakozol? Ugyan bizony te a földön mit tettél a tiltakozókkal? Gumibot, gumilövedék és börtön! Törődj bele, hiszen a "nagy szabad akaratoddal" ezt szántad emberek milliárdjainak! A későbánatnak helye nincs nálunk, mert itt nincsen se későn, se korán, csak a megérdemelt örökkévaló következmény a szeretetlen életed miatt! Mindig a mi sugallatunk szerint cselekedtél, ezzel elnyerted méltó jutalmadat, hogy közénk tartozol, végleg és mindörökké...!
