Egy tanúságtevő élet befejezése
Életszentségének híre, mely már életében is jelentős volt, halála után tovább növekedett, ezért a birminghami érsek 1958-ban kezdeményezte kanonizálását. II. János Pál pápa 1991. január 22-én a tiszteletreméltóak közé sorolta, 2010. szeptember 19-én a birminghami Cofton Parkban boldoggá avatta XVI. Benedek pápa. Ez volt az első boldoggá avatás Angolföldön történt, ahol először járt pápa Angliában a reformáció óta. A misére ötvenezren mentek el.
Newman nyelve az angol nyelv fejlődésében Shakespeare óta a legmagasabb fokot jelenti, művei az angol irodalom remekművei közé tartoznak. Irodalmi munkássága rendkívül nagyméretű volt. Összegyűjtött munkái még életében, 1870-1879 között, harminchét kötetben jelentek meg, amit még hat posztumusz kötet követett, köztük a Meditations and Devotions, melyek a keresztény áhítat maradandó kincseivé váltak. Költeményeket is írt (Lyra Apostolica).
A nagy megtérő személye azért is vált fontossá, mivel Anglia liberális törvényalkotása miatt sokan döntöttek úgy, hogy áttérnek a katolikus hitre. Így bátran állíthatjuk, hogy Newman személye és teológiája mind a mai napig aktuális.
Végszó boldogunktól
„Ne a látható dolgokra figyeljünk, hanem a láthatatlanokra. Mert ami látható az ideigvaló, ami pedig láthatatlan, az örökkévaló. (...) Hagyjunk csak fel a világ szeretetével és kövessük Urunk és apostolai parancsolatait és azután hamarosan meglátjuk, mint kellene teljességgel éreznünk és mi az Egyház helyzete. De addig is, akár hisszük, akár nem, igazság marad, hogy az Egyház ereje, mint eddig is, nem földi törvényekben, emberi támogatásban vagy a polgári helyzetben rejlik, hanem a maga sajátos adományaiban; azokban a nagy adományokban, melyeket Urunk boldogságoknak nyilatkoztatott ki. Boldogok a lelki szegények, akik sírnak, a szelídek, akik szomjúhozzák az igazságot, az irgalmasok, a tisztaszívűek, a békességesek, az üldözöttek”.
(Boldog Henry Newman megtéréstörténete befejeződött, de a sorozat folytatódik!)
