1964. III. 21.
»A nehéz, megtartóztatott napok után az Úr Jézus oly könnyűvé tette lelkemet. Úgy fogtam hozzá az evéshez, hogy abban valóban nem volt számomra semmi élvezet. Az Úr Jézus kért már régen arra, hogy az ételeket ne ízletességük miatt fogyasszam, hanem csakis testem táplálása miatt. És mivel gyermekeim bőségesen ellátnak élelemmel, így mindig az előzőleg hozott ételekből eszem, és így nem is fogyasztok friss ételt. Étkezés közben az Úr Jézus biztosított jelenlétéről, s közben ezt mondta: „Kis lánytestvérkém, gondolj Rám. Ritkán kerül Hozzám is friss lélek, aki, mielőtt a bűnt ízlelte volna, Engem ízlelt. A mi bensőnk együtt érezzen. Ajánld fel ezt is Nekem! Ízetlen ételeid fogyasztása által lelked áldozata így válik Számomra ízletessé. Így gyűjt kezünk is együtt. Ugye, te is kedvesnek találod ezt.”« (III/162)