3.1 §. Mária életünk édessége. Ő, aki kieszközli tisztelői számára, hogy édesnek tűnjék a halál
»A barát mindig szeretetről tesz tanúságot, de szorult helyzetben testvérnek bizonyul!« (Péld 17,17) Jó sorsban nehéz megismerni, ki az igaz barát, de annál inkább a nyomor és szükség idején. A világ fiai mindad-dig nem hagyják el barátjukat, míg jól megy annak dolga; de ha szeren-csétlenség éri, hamarosan cserben-hagyják. Szűz Mária nem így bánik tisztelőivel. E jó anyaként nem hagyja el hű szolgáit sem szenvedé-seikben sem halálos küzdelmükben. Amiként földi zarándoklásunk folyamán életünk édessége Mária, úgy lesz halálunk óráján is, mivel édes és szent halált fog számunkra kieszközölni.
Mária azáltal a gyötrelmem által, hogy Szent Fia keresztjének lábánál 
állt, elnyerte Istentől a kegyelmet, hogy az örök életre hivatottak halálánál is jelen lehessen. Ezért is akarja az Anyaszentegyház, hogy Mária pártfo-gását kérjük, halálunk óráján: »Imádkozzál étettünk bűnösökért, most és halálunk óráján«.
Szenvedések várhatnak ránk halálos ágyunkon: az elkövetett bűneink mardosó tudata, a közeli ítélettől való rettegés, üdvösségünk bizonytalan-sága gyötrik majd szegény szívünket, ráadásul a pokol is megfeszíti minden erejét, hogy lelkünket, mely az örökkévalóság elöl megszerezze. Tudja jól, hogy már csak kevés ideje van lelkünk megkapa-rintására: »Leszállt az ördög nagy haragjában, tudja, hogy kevés ideje van hátra«.(Jel 12,12) A sátán, aki már megszokta, hogy bennünket életünkben megkísértsen, nem fogja beérni azzal, hogy egyedül támadjon reánk halálunk óráján, hanem segítségül hívja társait: »Sárkányokkal telnek meg házaik«. (Iz 13,21) Mikor haldoklik valaki, egész ház megtelik gonosz lelkekkel, akik egymással szoros összeköttetésben azon vannak, hogy magukkal ránthassák a szegény lelket a pokolba. (51. oldal)
