2.1 §. Mária a mi életünk, mert kieszközli számunkra az állhatatosság kegyelmét
A végső állhatatosság ‒ a tridenti zsinat magyarázata szerint ‒, Isten-nek oly nagy adománya, hogy bár az Úr teljesen ingyen osztogatja a saját érdemeinkkel nem tudnánk elnyerni. Emellett azonban Szent Ágoston azt tanítja, hogy mindazok, akik kívánják az állhatatosságot, azt Istentől bizto-san elnyerik.
Suarez atya állítása szerint pedig kétségtelenül részesülünk ebben a kegyelemben, ha életünk végéig folytonosan kérjük Istentől. Sőt, Bellarmin azt mondja, hogy napon-ként kell kérni az állhatatosság kegyelmét, hogy naponként el is nyerjük.
Ha azonban igaz az ‒ miként annak is kell tekintenem az egyházi nézetnél fogva ‒ (amit a negyedik fejezetben be is fogok bizonyítani), hogy ti. minden kegyelem, amelyben Isten bennünket részesít, Mária kezei által jut hozzánk. Ebből következően feltétlen igazság az is, hogy egyedül Mária közbenjárásától remélhetjük a legnagyobb kegyelemnek, a végső állhatatosságnak az elnyerését is. Keressük ezt a kegyelmet teljes bizalommal Máriánál, s akkor biztosan el is nyerjük, mert megígértetett e földön mindazoknak, akik őt híven szolgálják: »Aki rám hallgat, meg nem szégyenül, akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek«. (Sír 24,30-31.) E szavakat az Egyház Máriának ajkára adja. (In festo immac. Concept.) (44-45. oldal)