3.5 §. Mennyire szeret bennünket Mária
Ha Mária mindenki iránt oly jóságos, a hálátlanok és hanyagok iránt is ‒ akik pedig kevéssé sze-retik és ritkán fordulnak hozzá ‒, mekkora lehet szeretete azok iránt, akik őt szeretik és gyakran hívják segítségül? »Eléje megy azoknak, akik vágyódnak utána, s előre megmutatja nekik magát«. (Bölcs 6,13) Hasonlóképp kiált fel Nagy Szent Alber is: »Óh mily könnyen rátalál Máriára az, aki szereti őt, és irgalmasságban gazdagnak találja Isten Anyját«. »Én az engem szeretőket szeretem« (Péld 6,13)
E szavakkal biztosít Mária, hogy lehetetlenség nem szeretni azokat, kik őt szeretik. Ámbár az én, kedves királynőm minden embert gyermekeként szeret, mégis ‒ mondja Szent Bernát ‒ különbséget tesz azokkal, akik őt gyengédebben szeretik. Ehhez még hozzáfűzi Szent Jordán, hogy Mária azokat a szerencsés lelkeket, akik őt másoknál jobban szeretik, nemcsak viszont szereti, hanem szolgál is nekik. (De contempl. Virg. in Prot)
A Domonkosok évkönyveiben olvassuk, hogy Leonhard szerzetes, aki napjában kétszázszor ajánlotta magát az Irgalmasság Anyjának kegyeibe, halálos ágyánál egy szép királynőt pillantott meg, aki így szólt hozzá: »Akarsz-e hozzám és Fiamhoz jönni?« ‒ Ki vagy te? ‒ kérdezte a szerzetes. »Én vagyok az Irgalmasság Anyja, akinek oly sokszor ajánlottad magad a kegyeibe! Ím, eljöttem, hogy veled együtt térjek vissza az égbe Szent Fiamhoz«. Leonhard aznap meg is halt és követte anyját az égbe.
Óh legédesebb Anyánk, Mária, milyen boldog is az, aki téged szeret. A jezsuita Szent Berchmans mondta: »Ha Máriát szeretem, biztos lehetek állhatatosságom felől, s egyúttal mindent elnyerek Istentől, amit csak kívánok«.
Ez a jámbor jezsuita, nem is fáradt bele ezen elhatározását megújítani és mondogatni: »Szeretni akarom Máriát, szeretni akarom Máriát!« Az igazság az, hogy Mária sokkal jobban szereti gyermekeit, mint ahogyan őt szeretik, mégis folyvást arra kell törekednünk, hogy őt teljes erőnkből, tehetségünkhöz képest szeressük, mert minél inkább szeretjük őt, annál jobban szeret Ő bennünket ‒ mondja Szent Ignác vértanú. (Ep. ad Aurel) (28. oldal)