2.4 §. Fokoznunk kell bizalmunkat Mária iránt, mivel ő a mi Anyánk
Én a szép szeretet anyja vagyok ‒ mondja Mária ‒, »mivel az ő szere-tete a lelkünket Isten színe előtt ked-vessé teszi, kieszközölve egyúttal azt is, hogy ez a szerető anya bennünket gyermekeivé fogad. (Pacciuch, de B. V) És vajon melyik földi anya szereti annyira gyermekeit, mint ahogyan te bennünket, ó legédesebb királynő, aki bennünket oly forrón szeretsz, s oly nagy gonddal mozdítod elő ja-vunkat« ‒ mondja Szt Bonaventura.
Boldogok, akik egy ilyen szerető és hatalmas anya oltalma alatt élnek. Noha Mária még nem élt Dávid ko-rában, mégis a királyi próféta, már akkor a Mária hű gyermekének val-lotta magát és így könyörgött Isten-hez: »Szabadítsd meg szolgálód fiát«.
Milyen más szolgálóról beszélhetett·volna a próféta ‒ mondja Szent Ágoston ‒, ha nem arról, aki ezt mondja magáról: »Íme az Úr szolgáló leánya?« (Aug. in Ps. 85) Ki merné ‒ kérdi Boldog Bellarmin bíboros (Bellarm. de sept. verb) Mária gyermekeit elszakítani az ő szívétől, ha ezek ellenségeik elől menekülve Nála keresnek védelmet? vajon a pokol összes dühe, a szenvedélyek romboló vihara képes volna-e őket legyőzni, ha minden bizalmukat e a hatalmas Anya pártfogásába helyezik?
Mondják, hogy a bálna szájába veszi kölykeit és ily módon védi, ha abban a veszedelemben forognak, hogy a vihar vagy a halász zsákmányai lennének. Novarinus szerint hasonló módon védi meg e szelíd anya is a hívőket, anyai szeretetébe fogadva őket, a szenvedélyek viharai és a sátán fenyegetése elől, míg be nem vezeti valamennyit a mennyország biztos kikötőjébe. (Novarin. c. 14. exc. 81)
Ó hőn szeretett és legjobb Anya, hálát adunk Istennek az egész örökléten át, hogy Téged anyánkká és az élet veszélyei elleni menedékünkké tett. A Boldogságos Szűz maga jelentette ki Szent Brigittának, hogy minden lehetőt megtesz megmentésünkre. »Így járok el gyermekeimmel szemben ‒ szólt a szenthez ‒ s így is fogok mindig cselekedni, legyenek bármily nagy bűnösök is, ha megteszik a legcsekélyebbet, hogy ti. segítségül hívnak.« (Rev. lib. 4. c. 38)
Biztosak lehetünk tehát, hogy a pokollal vívott minden harcunkban győzhetünk, ha Isten a Anyjához fordulunk: ‒ »Oltalmad alá futunk Istennek szent Anyja!«. (20. oldal)
