2.3 §. Fokoznunk kell bizalmunkat Mária iránt, mivel ő a mi Anyánk
Mária áldozatul hozta Fia életét Istennek és kitette lelkét a halálnak, hogy sokak lelkét meg-mentse, jegyzi meg Szent Vilmos, és vajon ki mást nevezhetünk jog-gal Mária lelkének, mint Jézust, aki életének és szeretetének egye-düli tárgya volt. Épp ezért jöven-dölte meg neki Szent Simeon, hogy lelkét egy napon a fájdalom töre járja majd át: »A te lelkedet is tőr járja át«. (Lk 2,35) Ez az a lándzsa, mely Jézus Szívét, s ezál-tal egyszersmind Mária lelkét is átdöfte. Akkor szült minket újra saját fájdalmai által az örök élet-re, úgyhogy joggal nevezhetjük magunkat Mária fájdalom-gyermekeinek. Mária, mindenkor a legtökéletesebben volt egyesülve Isten akaratával. Ebből a következőket vonja le Szent Bonaventura: »Miután Mária megismerte az örök Atya emberek iránt való szeretetét, miszerint fiát adja üdvösségünkért. Miután megismerte a Fiú szeretetét, aki kész volt értünk meghalni, beleegyezett ő is, hogy részvéttel Szent Fiáért és gyermekeinek üdvösségünkért feláldozza magát, mert azt akarta, hogy szeretete hasonlóvá legyen az Atyának és a Fiúnak az emberek iránt való végtelen szeretetéhez«.
Igaz ugyan, hogy Jézus az emberi nem megváltásának művét maga akarta véghez vinni: »A sajtót egyedül tapostam«. (Iz 63,3) Mikor azonban felismerte Édesanyjának abbeli nagy vágyakozását, hogy ő is felhasználtassék az emberek üdvéért, azt akarta, hogy íly módon lelkünk anyjává legyen. Ezt akarta Üdvözítőnk tudomásunkra hozni, midőn röviddel halála előtt megpillantván a keresztről anyját és tanítványát Szent Jánost, először Máriához így szólt: »Ime a te fíad«. (Jn 19,26). Majd így szólott a tanítványhoz: »Ime a te anyád«. (Jn 19,27). E szavak erejében ‒ mondja Szienai Szent Bernát ‒ Mária irántunk való nagy szereteténél fogva nemcsak Szent Jánosnak, hanem az egész emberiségnek anyjává lőn. (S. Bernard. ti. Serm. 55)
Éppen ezért írta Szent János, Silveira megjegyzése szerint, evangéliumában: »Azután mondá a tanítványnak: Íme a te anyád!« tehát nem Jánosnak, hanem a tanítványnak ‒ értésünkre adva ‒, hogy az Úr Máriát mindazok anyjává jelölte ki, akik keresztények s így méltók a tanítvány elnevezésre. (19. oldal)