1.7 §. Mily nagynak kell lenni bizalmunknak Szűz Mária, az Irgalmasság Királynéja iránt
A bűn a legnagyobb szörny, amivel csak találkozhatunk! »Ezek a nyomo-rult bűnösök, kiknek üdvösségét imádságod által kieszközölted, ó Mária, nagy királynő ‒ mondja Szent Rupert apát ‒ éppen ezek fog-nak téged az egekben megkoronázni, mivel az ő üdvük lesz a te koronád, olyan korona, mely az Irgalmasság Királynéjához illik«. (Lib. 3. in Cant)
Egy Ágoston-rendi Katalin nevű apáca élettörténetében olvassuk, hogy ahol élt a közelében, egy Mária nevű nő is lakott. Ez nem csak fiatal korában élt bűnben, de még öregsé-gében is folytatta bűnbánat nélküli rendetlen életmódját, olyannyira, hogy lakóhelyéről elűzték. Távol szülőföldjétől egy barlangban húzó-dott meg, hol később mindenkitől elhagyatva, a végső szentségek nélkül halt meg. Épp ezért mint egy elhullott állatot, a temetőn kívül temették el. Katalin nővér, mindig a legnagyobb buzgósággal imádkozott a megholtak lelkéért, Isten irgalmába ajánlva azokat, ám amikor tudomást szerzett e szerencsétlen öregasszony szomorú végéről, nem is gondolt arra, hogy érte imádkozzék. Azon a véleményen volt, hogy ez az asszony, biztosan elkárhozott.
Négy esztendő múlt el a Mária nevű bűnös asszony halála óta, mikor egy napon megjelent neki egy lélek a tisztítóhelyről, és így szólt hozzá: »Kedves Katalin nővér! Mily szomorú is az én sorsom; te valamennyi elhunyt lelkét Istennek ajánlod, csupán az én szegény lelkemen nem könyörülsz«.
‒ »Ki vagy?« ‒ kérdezte Katalin. Ő pedig felelé: »Én vagyok az a szegény Mária, aki a barlangban haltam meg!«
‒ »Hát te megmenekültél a kárhozattól?« ‒ kérdé az apáca.
‒ »Igen, a Szűzanya irgalmassága folytán üdvözültem!« ‒ »És ez hogyan történt?« ‒ »Midőn halálomhoz közeledtem ‒ folytatta elbeszé-lését a lélek ‒ és fontolóra vettem sok bűnömet és elhagyatottságomat, Isten Anyjához fordulva így fohászkodtam: 'Ó királyném, te vagy az elhagyatottak menedéke, nézd mindenkitől elhagyatottként, te vagy egyedüli reménységem, egyedül te tudsz rajtam segíteni, kérlek, könyörülj rajtam!' Ekkor a Boldogságos Szűz kieszközölte számomra a kegyelmet, hogy felindíthattam magamban a tökéletes bánatot, majd rá nemsokára meghaltam, s meg voltam mentve. Sőt, az Istenanya kegyel-me folytán még a tisztítóhelyen való szenvedéseim is megrövidíttetett, mert kieszközölte, hogy hevesebb fájdalmak és szenvedések árán ugyan, de rövidebb idő alatt tehetek eleget az isteni igazságosságnak, s most már néhány Szentmise is elegendő lenne a megszabadításomra. Kérlek tehát, mondasd el ezeket a Szentmiséket, s ígérem, hogy könyörögni fogok ezentúl érted Istennél és Szűz Máriánál!« (15-16. oldal)
