1.2 §. Mily nagynak kell lenni bizalmunknak Szűz Mária, az Irgalmasság Királynéja iránt
Ha tehát Jézus Krisztus a föld királya; úgy Mária annak királynéja ‒ mondja Rupert apát ‒ olyannyira, hogy Szienai Szent Bernát magyarázata szerint (T. 2 c. 61) minden teremtmény, mely Istent szolgálja, Máriát is köteles szolgálni! Minthogy pedig az angyalok, emberek és minden, ami az égen s földön csak él, Istennek vannak alárendelve, azért természetesen mindezek a teremtmények Szűz Máriának is alattvalói.
Éppen ezért intézte Guericus apát a következő szavakat Szűz Máriá-hoz: »Folytasd csak továbbra is békeuralmadat Mária, sáfár-kodjál csak Fiad javaiban tetszé-sed szerint, mivel ugyanis te vagy az ég és föld Királyának Anyja és arája, joggal illet meg téged, mint királynőt az uralom és hatalom az összes teremtmények felett«.
Mária tehát királynő, de vigasztalásunkra tudnunk kell azt is, hogy szelíd és jóságos királynő, aki hajlandó minket nyomorúságunkban megsegíteni; azért is akarja a Katolikus Anyaszentegyház, hogy őt az Irgalmasság Királynője címen köszöntsük.
Boldog Nagy Szent Albert megjegyzi, hogy a királynő elnevezés már magában is szelídséget és a szegényekről való gondoskodást jelent, míg a császárnő neve a komolyság és szigorúságnak kifejezője. Seneca mondja, hogy a királyoknak és királynőknek legfőbb díszét a szegények és szűkölködők segítése adja. Midőn a királyt megkoronázzák, fejét az irgalmasság jelével, olajjal kenik meg, jelezvén, hogy az ő legfőbb kötelessége alattvalói iránt a szelídség és jóakarat gyakorlása. Mindamellett nem szabad arról sem megfeledkezniök, hogy szükség esetén szigorral járjanak el a bűnösökkel szemben.
Mária, bár királynő és egyszersmind az Igazságosság Királynője is, kinek talán feladata lenne, hogy a gonoszokat megbüntesse, ám Ő kizárólag az Irgalmasság Királynője, aki egyebet sem kíván, minthogy a bűnösök iránt kegyelmet és irgalmasságot tanúsítson. Éppen ez oknál fogva követeli a Katolikus Anyaszentegyház, hogy őt az Irgalmasság Királynéjának hívjuk. A párizsi egyetem híres kancellárja Jean de Gerson, a zsoltáros eme szavairól (61,12-13): »Szólt Isten, ezt a két dolgot hallottam: Istené a hatalom, s tiéd Uram, az irgalom; és te megfizetsz kinek-kinek cselekedetei szerint« azt mondja, hogy Isten az ő uralmának birodalmát, mely igazságból és irgalmasságból áll, megosztotta, önmagának tartván meg az igazságosságot, míg a kegyelemét bizonyos fokban Szűz Máriának adta át. (10. oldal)