Dr Gloria Polo Ortiz: Akit villámcsapás ért
Apádat és anyádat tiszteld 2
Amikor nagy felvilágosultságomban már azt hittem, hogy ismerem az életet, megpróbáltam anyámnak is tanácsokat osztani: „Tudod mit, mama? Válj el a papától, válj el tőle!”
Így viselkedtem, pedig lényegében tiszteltem és szerettem. Ennek ellenére újra és újra azt mondtam neki: „Nem lehet, hogy egy olyan embert, mint amilyen a papa, csak úgy elviselj! Legyen tartásod, és légy öntudatos asszony! Szerezd vissza a tiszteletét és mutasd meg neki, hogy te értékes, valamirevaló nő vagy, és nem rongy, amivel kipucolhatja a cipőjét.”
Ilyen és ehhez hasonló frázisokat mondtam, ismételten anyámnak. El tudják képzelni? Azon voltam, hogy elválasszam őket egymástól, hogy felbontsák a házasságukat. De a mama legtöbbször azt mondta: „Nem, kedves lányom, nem fogok elválni. Nehogy azt hidd, hogy apád viselkedése számomra elviselhetetlen. Igaz, hogy nagyon megalázó és fájdalmas. Nagyon szenvedek tőle, el tudod képzelni. De meghozom ezt az áldozatot, és kitartok, mert ti itt vagytok - az én hét gyerekem. Ti heten vagytok, én csak magam. Jobb, ha csak egy szenved, és nem hétnek kell elviselni a szenvedést. És végül apád jó apa, nem venném a szívemre, hogy ti apa nélkül nevelkedjetek fel. És kérdezlek, ha én elválok tőle, ki fog imádkozni azért, hogy megtérjen, és a lelke megmeneküljön? A fájdalmat és a megalázást, amit a papa okoz, egyesítem Urunk, Jézus Krisztus kimondhatatlan fájdalmával a kereszten. Mindennap azt mondom az Úrnak: semmi az a fájdalom, amit el kell viselnem ahhoz képest, amit te szenvedtél értünk a kereszten. Ezzel szenvedésem értékessé válik. Azt mondom: Uram, engedd meg, hogy a te fájdalmaddal egyesítsem az enyémet, hogy a Te érdemeidért erőt és kegyelmet kapjak, férjem és a gyerekeim megtéréséért és az örök kárhozattól való megmentéséért.”
Számomra ez teljesen érthetetlen volt. Ennyi butaságot hallván, csak ráztam a fejem. Ez magas volt nekem. Ezek olyan gondolatok voltak, amelyek számomra idegenek, és az én életmódomnak és gondolkozásomnak teljesen ellentmondtak, ezért nem is tudtam követni.
És hogy tudják, nemcsak, hogy nem értettem anyám kijelentéseit, de még fel is bosszantottak, s még jobban gyűlt bennem a harag. Ez odáig vezetett, hogy egész életem megváltozott, lázadó lettem. Ez a lázadás abban mutatkozott meg, hogy bekapcsolódtam a női emancipáció-mozgalomba, de nem mint egyszerű harcos, hanem mint legelső frontharcos Kolumbiában.
Elkezdtem támogatni az abortuszt. Azt hirdettem, hogy a nőnek joga van rendelkezni a saját testével. Joga van szingliként vagy szabad párkapcsolatban élni, úgynevezett átmeneti párkapcsolatokban élni. A válást, mint a házasság problémáinak megoldását propagáltam.
Különösen kiálltam a „Talion- törvény” mellett. (Szemet szemért, fogat fogért.) Ez azt jelenti: hogy a nőknek az elszenvedett sérelmeket ugyanazzal kell viszonozni. Ha a férfi hűtlen volt, akkor a nő részéről is félrelépéssel, lehetőleg a legjobb barátjával kell megbosszulni. Bár én testileg soha nem csaltam meg a férjemet, de rossz tanácsaimmal sok embernek okoztam nagy lelki károkat.
