A megátalkodott ifjú
Az Istenanya által kiesdett többletkegyelmek – vagy fogalmazzunk úgy "többlet ígéretek" –, bizony elgondolkoztatták (vagy kiakasztották) a teológiailag képzetteket. A Katolikus teológusok sokasága, bár elismeri a Szent Szűz Minden Kegyelem Közvetítői szerepét, mégis kissé erősnek ítélték a Szent Szűz Kármelita Skapuláréhoz és a Csodáséremhez fűződő azon ígéreteit, miszerint, akik az érmet (bármelyiket a kettő közül) viselik, nem kárhoznak el, (ill. haláluk nyolcadán kiszabadulnak a tisztítótűzből). Ám az Istenanyának az éremhez kötött ígérete csak arra vonatkozik, aki az érmet viseli, illetve magánál hordja! Hangsúlyozzuk: legalább MAGÁNÁL HORDJA!
Tény, hogy a Szűzanya ígérete valóban merész, ám a kifogásolók megfeledkeznek arról, hogy Isten Szentséges Anyja – egyben az Irgalmasság Anyja is –, valamint arról, hogy az érem viselése, nem függeszti fel és nem is korlátozza az emberi szabad akaratot!
Egy szörnyű eset példázza leginkább a fent említett kifogások tarthatatlanságát, és számunkra való tanulságát!
Egy jó családból származó fiatalember, aki különutas kalandozásai folytán rossz társaságba keveredett, nagy konoksággal elhatározta, hogy szándékosan más véleményt és életmódot választ magának, mint amilyet a szülei képviseltek. Azzal kezdte, hogy már formálisan sem volt hajlandó templomba járni!
Az aggódó édesanya, látván gyermekének csökönyösségét és külön útjait, tehetetlenségében egy Csodásérmet varrt bele fiacskája fekete dzsekijének gallérjába.
A fiú, egy sátánista jellegű rock-banda szűkebb rajongói tagja lett, ám több alkalommal kapott felszólítást, hogy ne ebben a dzsekijében jelenjen meg a havy-metal szeánszokon. Bár ő nem értette, hogy mi kifogásolható van öltözékén, társaival szemben is konok volt és csak azért is abban mutatkozott mindannyiszor. A "metálos gyülekezet" által megfogalmazott istentelen fogadalmakat még letehette ugyan, de engedetlensége okán kizárták őt maguk közül. Ez mélyen megrendítette hiúságát és átértékelve az életét, tudva és akarva öngyilkosságra határozta el magát.
Kiment tehát a város legmagasabb hídjára és vízbe vetette magát. Búcsúlevelet nem írt, a hatóságok nem lelték meg a tetemét, csupán a fekete dzsekijét találták meg letéve az ugrás helyszínén.
Szektatársai örömújjongva gyújtottak gyertyát emlékére a hídon.
– Isten irgalmazzon nekik, és legyen irgalmas a fiatalemberhez is – aki nem tudva bár –, de mielőtt öngyilkos lett, levette magáról a Csodásérmet! Kérdés, hogy az édesanyja segítő szándéka hiábavaló volt-e azzal, hogy a dzsekijébe varrta az érmét? Mindenesetre a fiú, szabad akaratának rosszra való használatával, igen bűnös lélekkel állhatott az Úr Szent Színe elé, sőt még a "akaratlan jó pontja" – a Szűzanyának az Éremhez fűződő rendkívüli ígérete – sem érvényesülhetett rajta! Elgondolkoztató és tanulságos! Legyünk figyelmesebbek magunkhoz és mások iránt, amíg földi életünkben tehetjük!