Egy halálraítélt rendkívüli megtérése.jpg)
1944-ben a húszéves fekete elítélt várta halálos ítéletének végrehajtását, az USA-beli Missisipi állami börtönben.
Claude Newman 1923-ban született egy Mississippi folyó melletti kis faluban az Egyesült Államokban. Ötévesen elszökött az anyjától és nagyanyjánál, nevelkedett. Már nagyon fiatalon keményen dolgozott az ültetvényeken, ahol nagyanyja kicsapongó férje Sid Cook is dolgozott.
Egy alkalommal, a már 19 éves Claude észrevette, hogy Sid ütlegeli és megalázza szeretett nagyanyját. Hirtelen harag hatására megölte a brutális férfit és elmenekült. Néhány napon belül azonban elfogták, és gyilkosságért villamosszék általi halálra ítélték. 
Négy rabtársával volt egy cellában. Egyik este Claude figyelmét felkeltette egyik társa nyakában függő ovális érmecske. Ismétlődő kérdésére, hogy mi az, annyira feldühítette cellatársát, hogy letépve az érmet Calude-hoz vágta. Ő felvette a földről és az őr engedélyével nagy örömmel a nyakába akasztotta.
Az ezt követő egyik éjjel Claude egy érintést érzett, melyre rémülten felébredt. Egy gyönyörűséges hölgy állt mellette. Először ijedt volt és nem tudta mit tegyen, de a Hölgy így szólt hozzá:"Ha a gyermekem akarsz lenni, és el akarsz fogadni édesanyádnak, hívass egy katolikus papot!" Ezzel eltűnt... Claude-nak, aki még sosem került kapcsolatba a Katolikus Egyházzal, eszébe sem jutott volna, hogy egy katolikus pap bármi módon is segíthet neki, s elvezetheti az üdvösséghez. Úgy tett azonban, ahogy a Hölgy mondta.
A következő reggelen tehát Claudeot meglátogatta Robert O'Leary misszionárius, aki azon a környéken dolgozott. Claude Newman megosztotta vele titkát, hogy mi történt az éjjel, s más foglyokkal együtt megkérte a meglepődött misszionáriust, hogy magyarázza meg ezt a szokatlan esetet. A pap először szkeptikusan reagáIt, bár a másik négy fogoly, akik ugyan semmit sem láttak, buzgón bizonygatták, hogy Claude nem hazudik. A miszszionárius tehát megegyezett velük abban, hogy a katekizmust fogja velük tanítani.
Claude Newman azonban nem tudott sem írni, sem olvasni, mivel sosem járt iskolába. Még alapvető vallási ismeretei sem voltak. Lényegében szinte semmit sem tudott – nem ismerte Jézust, de valahol hallotta, hogy létezik Isten. Így kezdődött a hitoktatás, melyen Claude más fogolytársaival együtt vett részt. Hamarosan kitűnt azonban, hogy Claude egy kivételes tanuló.
Egyszer O'Leary atya a gyónásról beszélt a foglyoknak. Nagyon meglepte, mikor Claude ezt mondta:"Ezt már hallottam. A Hölgy azt mondta nekem, hogy amikor gyónunk, nem a pap előtt borulunk térdre, hanem az ő Fiának keresztje előtt. Ha pedig bűneinket őszintén megbánjuk és megvalljuk, a vér, amelyet Jézus értünk ontott a keresztfán, lemossa vétkeinket és megtisztít."
A papot ez mélyen megrendítette. Félrevonultak, hogy a többiek ne hallják, miről beszélnek, s akkor a fogoly ezt mondta neki: "A Hölgy azt, is mondta, hogy mindig, mikor az atya kételkedni kezd vagy félelem tölti el, emlékeztessem arra az ígéretére, amelyet 1940-ben a holland lövészárkokban tett, mert ő még mindig vár arra, hogy teljesítse."Ezenkívül Claude még leírta neki azt is, miben rejlett ez az ígéret, ami a papot teljesen meggyőzte arról, hogy valóban az Isten Anyja szólt hozzá.
Claude biztatta barátait: "Ne féljetek a gyónástóI! Én megvallottam bűneimet az Istennek. A Szűzanya elmagyarázta nekem: a pap által Istennel beszélünk, Isten pedig a pap által válaszol."
Angol nyelvű forrás nyomán (folyt.)
