Gyógyulás és életerő
.jpg)
Germány Károly írta Nógrádverőcéről 1937. február 21-én:
Feleségem megkért, hogy a Tisztelendő Nővéreknek leírjam a betegségem és gyógyulásom lefolyását. Szolgáljon ez is hálaadásul a mindenható Istennek és Szűz Máriának, hogy engem így megsegített és életben hagyott családom javára.
1935. decemberben hirtelen lépvérzést kaptam, s ez néhány hónapon belül többször is megismétlődött. Közben kórházi és szanatóriumi kezelésen mentem át. Időnként jobban lettem ugyan, de a vérzés megismétlődött.
Szeptemberben 15-én oly rosszul lettem, hogy a községünkben levő két orvos tehetetlenül állt mellettem. Mentővel szállíttatott az Uzsoki utcai kórházba. Ott sem tudták elállítani a vérzést. A szállítás közben a mentők, elláttattak a haldoklók szentségével is, mert annyira rosszul voltam.
A kórházban vérátömlesztést kaptam, de javulás csak nem állott be. Miután más kezelés már nem állt rendelkezésükre, szintén mentővel szállíttattak vissza családomhoz, hogy még életben lássanak.
Október 1-én esti 8 órakor érkeztem haza váratlanul. Egyedül kislányom Évike volt otthon. A feleségem felgyógyulásom szándékára elment gyónni, és az esti ájtatosságon vett részt. Úgy szaladtak el érte. Hazaérve egészen megrémült, mert teljesen halotti formám volt.
Ekkor Évikémnek, akinek én voltam a mindene, hirtelen levette nyakáról az Érmet s az enyémre tette. És csodák csodája! Ettől fogva egyre jobban lettem, a vérzés teljesen elmaradt. Nyilvánvaló volt, hogy Évikém csodás Szűzanya-érme segített rajtam.
December elejéig feküdtem erőtlenül. Nyolcadikán Szűz Mária ünnepén nagyon bántott, hogy nem tudok fölkelni s elmenni hozzá a templomba. Kértem Őt, adjon erőt, hogy fel tudjak kelni. És bekövetkezett a második csoda. Ezen imádságom és kérésem után oly erőt kaptam, hogy felöltözködtem. Pedig előtte való nap még a feleségem mosdatott és magamat sem bírtam tartani.
Ez az Istentől jött erő bámulatba ejtette családomat és a szomszédokat is. Mind azt mondták: Lám, mily nagy hatalma van a jó Istennek és a Boldogságos Szűz Máriának! Mert tudott volt, hogy már lemondottak rólam az orvosok, és nem volt már emberi segítség számomra.
Tehát életemet a jó Istennek, a Boldogságos Szűz Máriának és Csodásérem kegyelmi hatásának köszönhetem. Amíg csak élek, családommal együtt napi imánkban köszönjük meg Szűzanyánk végtelen jóságát.
