Oltalom a harctéren
Az 1942. év nyarán a Budapest Keleti pályaudvarról harctérre indultak honvédeink. A vezénylő fiatal tiszt fölszólította csapatát, hogy mindenki szerezzen be magának Csodásérmet, mert nem hajlandó olyan katonával elindulni, aki nem helyezte magát Szűz Mária különös oltalma alá. A csapat legénysége készséggel eleget tett a parancsnak. Egytől-egyig fölvértezték magukat a Csodáséremmel.
Történt azután, hogy orosz földön kemény ütközetre került sor. Egyszer csak arra eszméltek, hogy támadóik bekerítettek őket. Egyetlen lehetőség sem volt, hogy a gyűrűből kitörjenek. Szovjet fogságba esni pedig gyötrelmesebb volt a halálnál. Mindenki a Csodásérmű Szűzanyába helyezte bizalmát.
Mintha vakság sújtotta volna az ellenséget, azok érthetetlen okból visszavonultak. Honvédeinknek bántódás nélkül el tudtak vonulni és a derék csapat utolsó szál emberig hazakerült Budapestre. Többen sebesülésekkel ugyan, de valamennyien életben maradtak.