Részletek Dr. Gerhard Bergmann "Jézus Krisztus, Mohamed, Buddha vagy a hinduizmus" c. könyvéből
(A Szent Margit Lap 65-66., 69-71. számában megjelent cikkek nyomán.)
Egy rokonszenves, főiskolai hallgató nem akadékoskodva, becsületes tudásvágytól indítva kérdezi: „Mondja kérem, miért legyek én épp keresztény? Nem lehetnék éppúgy buddhista vagy mohamedán is?”
Nos, ha valaki megkérdez minket, azt először meg kell győznünk arról, hogy ezzel a kérdéssel nem lehet játszani. Ha kérdése csupán tudásvágyból fakad, joga van kérdezni, de ha úgy gondolja, hogy langymeleg és semmire nem kötelező kereszténység-szemléletét egyszerűen átviheti a pogány vallások gyakorlatára, akkor téved! A puszta gondolatbeli elszórakozás nem méltó a téma komolyságához. Ezt vegyék tudomásul mindazok, akik bármely „indiai szellemiséggel” kacérkodnak. Buddhistának, mohamedánnak vagy hindunak lenni nem kis kaland (egy hónapos ramadán böjt naplementéig, megvetett páriának besorolás stb.) különösen nem azoknak, akik nagyra tartják emberi jogaikat. Az viszont tény, hogy az említett vallás követői megszégyenítenek bennünket azzal, amilyen komolyan veszik vallási előírásaikat.
A kérdésben komolyabban megalapozott felelettel tartozunk. Foglaljuk össze ezt röviden, hogy ki kicsoda valójában:
1. Jézus Krisztus személyében próféciák teljesültek be, más vallásalapítókéban soha. Gondoljuk csak meg, már 700 évvel születése előtt megjövendölték Krisztus születése helyét (Mik 5,1). Ugyanez a szöveg Jézus örökkévaló létéről is tanúskodik. Izajás 7,14-ben ezt olvassuk: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.” Megjövendölték jeruzsálemi bevonulását (Zak 9,9) és ugyanígy szenvedését is (Iz 53,3-5; Zak 12,10). Azt is meg kell állapítanunk, hogy magának Jézusnak a próféciái is beteljesedtek, s maga mondta: „Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” (Luk 24,44) A többi vallásalapítóval szemben Isten egyedül Jézus Krisztust igazolta (feltámadásával), míg sem Buddha, sem Mohamed mögött egyetlen prófécia sincs (a hinduizmusról nem is beszélve, mert annak nincs is vallásalapítója).
2. A vallásalapítók emberek csupán; Jézus Krisztus azonban valóságos ember és valóságos Isten; Buddha, Mohamed és Krisztus közé az istenfiúság von éles határt. Jézus Krisztus mondja: „Aki engem látott, az Atyát is látta.” (Jn 14,9) Ilyent se Buddha, se Mohamed, se a hinduizmus szentje soha nem mert mondani. Jézus Krisztus mondja: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8,58), és ezzel az Ószövetségben megjövendölt öröktől fogva való létéről tesz bizonyságot. Ilyet se mert mondani soha se Mohamed, se Buddha, ismét nem is szólva a hinduizmusról. Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még, ha meghal is, élni fog” (Jn 11,25), és kizárólag csak Ő mondhatja: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,18/20) Ilyen királyi felségre valló kijelentéseket hiába keresünk a vallások alapítóinál. Egyedülálló Jézus abban, hogy magát Isten egyetlen, mindörökké érvényes kijelentésének vallja. Mindebből fontos következtetést vonhatunk le: vagy egy beteg lélek vakmerő istenkáromlásai Jézus isteni méltóságáról szóló önkijelentései – vagy igazak. Harmadik lehetőség nincs. Már a beteljesült próféciák önmagukban hitelre és teljes bizalmunkra méltóvá teszik Jézus Krisztust. A földkerekség legtávolabbi zugában is érvényes, amit Isten Igéje Krisztusról tanúsít: „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,12) Ebből következik, hogy áthidalhatatlan a minőségi eltérés, és nemcsak fokozati különbség van Jézus Krisztus és az összes vallásalapító között, hanem lényegi. (folyt.)
