Alázatos rejtettségben
A látnok kiváltságáról (látomásairól) sem főnökasszonya, sem nővértársai nem tudtak. Aztán Aladel atya elhatározta, hogy Katalin elmondása alapján festményt készíttet a jelenésről. A készülődések feltűntek egy nővérnek és rákérdezett az atyától, "csak nem Katalin nővér a látnok?". Ő zavarában Katalin felé fordult, aki viszont jól megválaszolt: "Ezt aztán jól eltalálta nővértársam!" A kíváncsiskodó apáca ebből a válaszból azt vonta le, hogy kizárt, hogy ő lenne a senki által nem ismert látnok.
Tehát a Csodásérem látnokának kiléte olyannyira ismeretlen volt, hogy nem csak környezete, nem csak főnöknője, de még De Quélen érsek sem ismerte. Ebből némi bonyodalom kerekedett, hiszen szerették volna kihallgatni, végül Isten akaratát látták alázatos rejtettségében és lezárták az ügyet. (Azon olvasóim, akik mindjárt analógiát vélnek felfedezni a ma divatos "névtelen üzenetközlőkkel" - nos tévednek! Ha a látnok személye jó ideig ismeretlen volt is a nagyközönség számára, de az egyházi hatóság előtt legalább ismert volt a szerzetesrend, a város-utca-házszám – Rue du Bac 140, ahol az események megtörténtek –, miként a gyóntatója név szerint: Jean-Marie Aladel atya kiléte is, nem kevésbé a megyéspüspök, aki papján keresztül és saját tapasztalatai nyomán és felelősségével tanúskodott az üzenet hiteléről!)
Katalin lelkivezetője az éremmel kapcsolatos tömeges imameghallgatásokról, megtérésekről és csodákról ezt mondja könyvében: ,,Százezrek, milliók vallják, hogy soha sem fordultak a csodás érmű Nagyasszonyhoz hiába, midőn a lelkek megvilágosítása, megindítása, jóra- vagy jobbra vezetése forgott szóban.'' A feltűnő megtérések, csodák és a mérhetetlen kegyelem áldásai hetek alatt közismertté tették a Csodásérmet, s maga a nép nevezte el az érmet csodásnak. Az érem 1836 és 1839 között Franciaországon kívül elterjedt Lengyelországban, Kínában, Oroszországban, Észak-Amerikában és Abesszíniában is, mintegy tízmillió példányban. XVI. Gergely pápa is tisztelte és állandóan szem előtt tartotta.
De Quélen érsek kérésére XVI. Gergely advent második vasárnapjára ünnepet engedélyezett a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. 1839-ben pedig kieszközölte a Szentszéktől, hogy a Loretói litániába foglalják bele a következő könyörgést is: ,,Eredeti bűn nélkül fogantatott Királyné, könyörögj érettünk.'' A lánglelkű érsek a Notre-Dame templomban külön trónust emelt a Csodásérem bronzba öntött másának.
Katalin, külön parancsra csak 1841 augusztusában írta le a vele megtörtént eseményeket.
