A Szűzanya beváltja ígéretét
Katalin gyóntatója, Jean-Marie Aladel atya csak 1832-ben közölte az eseményeket Párizs érsekével, Hyacinthe Louis de Quélennel. Az érsek az érem elkészítésében jó lehetőséget látott a Szent Szűz tiszteletének terjesztésére, s ezen megfontolásból a júniusban forgalomba került érméket elsőként maga a főpásztor adta tovább híveinek ezen nyilatkozattal: "Nem kell a jelenés körülményeit híresztelni. Terjesszék csak egészen egyszerűen az Érmet, és a gyümölcsei igazolni fogják"! És lám, ő maga is megtapasztalta a csodát!
Súlyos betegen feküdt egykori barátja, de Pradt püspök. Lelke is halálosan beteg volt, mert liberális gondolkodásával végül elszakadt az Egyháztól. Az érsek meglátogatta éremmel a zsebében. Döbbent keserűséggel tapasztalta meg, hogy barátja mily mélyre csúszott a lejtőn, olyannyira, hogy a haldokló egyszerűen kiutasította a Szentségeket felkínáló látogatóját.
Az érsek lehangoltan távozott és utolsó reményét a Csodásérem Szűzanya ígéretébe helyezte. Szívére szorította az Érmet és többször ismételte a fohászt: Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!
Alig hagyta el a helyiséget, amikor a halállal vívódó betegen feltűnő izgalom vett erőt és így kiáltott:
- Hívják vissza az érsek urat! Könyörgöm, hívják vissza, azonnal!
Hogy mi játszódott le a következő percekben kettejük között, az csak az utolsó ítélet napján kerül majd napfényre. A haldokló meggyónta bűneit és fogadta a Szent Útravalót. Kapott egy Csodásérmet is, könnyek között adott hálát a Bűnösök Menedékének és az érmet szorongatva lehelte ki lelkét.
De Quélen érsekre óriási hatással volt a csoda megtapasztalása és 1834-ben megbízta beosztottját P.Guillou-t, hogy jelentessen meg egy hivatalos közleményt az éremről. Aladel atya pedig még ebben az évben megírta, és százezres példányban kiadta az érem történetét, amit az emberek hamarosan megvásároltak. A kiadványt öt év alatt hét nyelvre fordították le. Párizs érseke időközben megindította a hivatalos vizsgálatot, s 1836. február 16-tól július 13-ig tizenkilenc ülés foglalkozott a jelenésekkel, a Csodás Éremmel, és a vele kapcsolatos csodákkal, majd a bizottság hitelesnek nyilvánította az eseményeket, és igaznak a Csodás Érem történetét. A vizsgálati jegyzőkönyv 5. pontja ezt írja: ,,Az éremmel kiesdekelt és hitelesített rendkívüli kegyelmek: gyógyulások és megtérések, ...csupa igazoló érvek a tények megállapításához, hogy az úgynevezett csodás érem egyes-egyedül Istentől eredhet.''
