em Mária-tisztelő az, aki nem imádkozza a Rózsa-füzért, és nem katolikus az, aki nem tiszteli Máriát! Grignon Szent Lajos sommásabb megfogalmazá-sában: „Akinek Mária nem Édesanyja, annak Isten nem is Atyja!” (TMT 30)
Végtére is az első, amire fel kell figyelnünk, hogy a rózsafüzér a feszületre irányul: tőle indul és hozzá érkezik, mint maga az imádkozás is. Hiszen Krisztusban összpontosul a hívők élete és imádsága.
Minden belőle indul ki, minden feléje irányul, minden általa jut el a Szentlélekben az Atyához. Ne mentegetőzzön tehát senki, miszerint: „más ima is létezik, az állandó ismételgetés pedig egyébként is gépies, mamikás, sőt egyenesen gyermeteg!” (?)
– Nos, más ima is kedves Isten és a Szűzanya előtt, ám az Egyház tanítása, a pápák megnyilatkozásai, a szentek példája, a kegyelmi ígéretek és évszázadok csodáinak egész sora igazolják ezen imaforma egyedülálló értékét. Pl. Zrínyi Miklós az Újzerinvár melletti ütközetében, 3000 fős török sereg ellen, 300 vitézzel győzött. Hálából mindannyian könnyek közt térdelve elmondták a szentolvasót. (Kardjuk markolatán volt a rózsafüzér!)
Meggondolandó, hogy valamennyi elismert Mária-jelenés, Lourdes, Fatima és a Szeretetláng üzenete is a (domonkos) rózsafüzér imádkozását kéri tbk. a béke és a lélekmentés hatékony eszközeként!
– Az pedig, hogy gépies lenne? – Ugyan bizony, veszélyhelyzetben vagy nagy kívánságunk esetén, nem ismételgetünk-e untalan, bizalmunkat az Úr ígéretébe vetve: „zörgessetek és megnyittatik néktek” (Mt 7,7) Racionalitásunkat tehát ne az imádságban, hanem az életvitelünkben valósítsuk meg!
– A rózsafüzérezés, öregasszonyos bogyózgatás, sőt egyenesen gyermeteg!
– Nos, legfeljebb gyermeki, de végtére is erről van szó: „ha olyanok nem lesztek” (Mt 18,3).
De van-e Isten ihlette „felnőttebb”? Mert – miként Szent Lajos fenti értekezésében ki is fejtette –, a szentolvasó nemcsak a szóbeli, de az elmélkedő ima elvárásainak is megfelel (a titkokon való szemlélődése révén), sőt egyedülálló módon egyesíti ezeket!
