A tanúk kihallgatása
Miss McLaughlin jelentette plébánosának a rendkívüliséget, melyben tizenötödmagával része volt. Cavanagh atya, bár a szemlélődő ima mestere volt, az effajta dolgok iránt erős fenntartásai voltak. Augusztus 22-én meg se nézte a jelenés helyét, sőt a házvezetőnőjétől is megkövetelte, hogy ki se lépjen a plébániáról. Ennek ellenére olyan nagy híre ment a dolognak, hogy a Taum érseke, Dr. John McHale magához rendelte Cavanagh plébánost. Ekkor kölcsönösen elrendelték az események kivizsgálását. (Képünkön Cavanagh esperes plébániája előtt, a jelenéseket követően.)
1879. október 8-án elkezdődött a 15+1 tanú egyenkénti kihallgatása (a legfiatalabb – John Curry ‒ aki a jelenéskor 6 éves volt). A tanúk egybehangzóan és hitelt érdemlően nyilatkoztak. Az egyházmegye érseke, erről (az egyházi szokásnak megfelelően) tartózkodóan nyilatkozott, de annyit azért mondott, hogy: "A tanúk vallomása egészében véve megbízható és kielégítő volt."
Ezt követően 57 évig várt az egyház, figyelemmel kísérve, hogy felmerül-e valami pozitív vagy negatív esemény. Eközben azonban ‒ minden "üzenet" nélkül is ‒ világhírű kegyhellyé vált a kis írországi község. És miért? Azért, mert ez az egyetlen jelenés, nem a kíváncsi értelmet érintette meg, hanem a szíveket! Ma is, ez a sallangmentes tisztaság jellemzi a Knock-i szentélyt!
Nos, az első meghallgatások során kiderült, hogy valamennyi résztvevő egyöntetűen csupán a három égi Személyt látta határozottan, többségük az oltáron álló Bárányt is, de az angyalokat és a csillagok ragyogását, csak igen kevesen észlelték.
Abban azonban szintén egybehangzó volt tanúságuk, hogy bár zuhogott az eső, a jelenés környezetében száraz maradt minden. Minderről pontos jegyzőkönyvet vettek föl. (Legalul láss, egy későbbi összesítést a kihallgatásokról!) (folyt.)