Nyikolaj Jemeljanov Jerej orosz ortodox atya, a Szent Tyihon Orthodox Egyetem Teológiai Karának dékánhelyettese írása nyomán a szerkesztő kivonata. Az eredeti forrás megtalálható a www.karizmatikus.hu-n. /Az egyenes zárójelbe tett beszúrások és az alcímek, a szerkesztőtől valók!/
Bizalom és bizalmatlanság
Most pedig a bizalomról. Ez a kérdés két formában merült fel. Először is, hogy meg lehet-e követelni az odaadó bizalmat a szeretett személytől? /Sajnos sokak szerint/, elijesztő lehet azt mondani, hogy „vagy házasság, vagy semmi” és a vélemény szerint ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető felelőtlen és aljas ember, egyszerűen ma az a szokás, hogy elfogadhatók a szabadabb kapcsolatok. Mellékesen megjegyzem, hogy /aziránt/ aki nőként, „nagylelkűen” megbocsát az „elfogadó” férfiaknak, nem tudok ilyen nyugodtan viszonyulni az ilyen „elfogadás” iránt. Pontosan tudom, hogy legalábbis a férfi részéről az ilyen „elfogadás” – egyszerű aljasság. Méghozzá amikor közvetlen hazugságról van szó: „később el foglak venni!”
A bizalom kérdésének másik formája így hangzik: „Lehetek-e biztos saját magamban?”
Ez valóban nagyon fontos kérdés. Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy készek vagyunk a teljes egységre, hűségre és türelemre? Ellenkezőleg, minden normális ember nagyon erőteljesen érzi, hogy nem kész és nem méltó erre. Csak a korlátolt és gőgös ember képes kimondani magáról, hogy már felkészült arra, hogy úgy szeresse a feleségét, ahogy azt az Egyház elvárja, vagyis hogy kész érte feláldozni az életét.
E kérdésnek megoldására két megközelítés létezik. A „szabad szerelem” képviselői azt tanácsolják, hogy meg kell próbálni. Ebben az esetben a kapcsolatok fejlődésének három útja lehetséges. Az első és a legelterjedtebb, amikor a két ember két ellenkező irányba rohan el egymástól és elégedetten azt gondolja: „Jó, hogy nem házasodtunk meg, hiba lett volna”. Ez minden esetben rossz. Ha valóban hiba volt, akkor az ember egész életében elfelejthetetlen tapasztalatot szerez a hamis kapcsolatról, amely egész életében akadályozni fogja, hogy valóban képes legyen szeretni. /A 'nem véglegessel' elhált első szexus a tudatalattiban, maradandó negatív kódot indukál. Ez dezinformálhatja az önbizalmat, a személyiséget s kihatással lehet a majdani házaséletre is!/
De még rettenetesebb a másik lehetőség, vagyis hogy nem volt semmi hiba. Az Úr küldött egy embert, hogy te örök és szép szeretettel szeresd őt, te pedig saját kezeddel, bizalmatlanságoddal és „próbáiddal” szentségtörően /lealjasítottad és/ megsemmisítettél mindent. Eltékozoltad az egyetlen boldog lehetőségedet és lehet, hogy több ilyen már nem lesz az életedben.
A kapcsolatok fejlődésének másik variánsa: „Előtte jó volt, a házasság megkötése után pedig rossz lett”. Ez az /előéletesek számára/ az események legtermészetesebb kifejlődése. Az emberek megszokják, hogy egymás iránt bizalmatlanságban éljenek (legyen az a legrejtettebb és legfinomabb bizalmatlanság, mint például az olyan, hogy „hátha találkozom jobbal”), /vagyis a kilépés, a váltás lehetőségének biztonsága, melynek megszűntével benső szorongás, "rabság-érzet" léphet fel/. (folyt)
/A házasságra alaposan készülni kell, de legkevésbé a 'próbaházasságokkal', mely a szentség gyalázása!/
